Rólunk írták

A régi Győr képeken

2011-11-09

Amikor még nem korzó, hanem vasúti sínek voltak a Rába partján. Amikor a csónakház még régi fényében tündökölt. Amikor a Révai gimnáziumot még Magyar Királyi Állami Főreáliskolának hívták. Amikor még álltak a Bisinger-sétány palotái.

Elképesztően izgalmas oldalt találtam a Facebookon: lelkes lokálpatrióták többszáz fényképet gyűjtöttek össze Győr múltjáról. Az albumok főleg az 1930 és 1970 közötti időszakot veszik szemügyre, de találni itt jelentősen régebbi fotókat is. Íme a Mandiner kedvenc tíz fotója a gyűjteményből!

Forrás: mandiner

Címkék: győr

Szerző: Kozma Endre

04 hozzászólás

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

4 hozzászólás

Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna
2020-06-10 at 13:15

Tisztelt Kozma Endre úr!
Gratulálok! Nagyon fontos és értékmentő munkát végez! Köszönjük!
Lanczendorfer Zsuzsanna

Reply
- Kozma Endre
  2020-06-11 at 12:04
  
  Köszönöm szépen
  
  Reply
Friedery László
2021-11-03 at 17:52

Tisztelt Kozma Úr! Nagyon színvonalas és érdekes a szerkesztés, a képek. Nagyon sok újat látok a képek alapján, pedig Győrben születtem 1943-ban, az akkori Megyeház utca 12-ben. A hozzászólások egy része nem idevaló. Aki politizálni szeretne, vannak arra is megfelelő fórumok. Tiltsák le ezeket a hozzászólásokat. Köszönettel és üdvözlettel.

Reply
- Kozma Endre
  2021-11-04 at 10:58
  
  Kedves László!
  Igyekszünk kiszűrni a nem idevaló hozzászólásokat
  
  Üdv. Endre
  
  Reply

Szólj hozzá! Válasz megszakítása

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”