A révfalusi víztorony
1911-ben helyezték üzembe Győr második víztornyát Révfaluban a Hédervári út mentén.
A város rohamos fejlődése, Révfalu és Győrsziget csatlakozása (1905) következtében beállott nagy vízhasználat a vizmű kibővitésére késztette a várost. A kiskúti vízmű és az 1884. június 15.-én üzembe helyezett Budai úti víztorony már nem elégítette ki a szükségleteket. A város körül talajkutató fúrásokat eszközöltek annak kiderítése céljából, hol a legmagasabb az egész város határa alatt elhúzódó kavicsréteg, s ennek alapján hol lehet legtöbb vizet várni.
E fúrások összehasonlító kimutatása szerint — legmagasabb kavicsréteggel Pinnyéd határában lévő Tákórét bírt; minthogy azonban tartani lehetett attól, hogy e helyen esetleg a Rábca posványos vize kerülhetne a kútba, a végleges fúrást nem itt, hanem Révfalu határában, a Tákó erdővel szemben létesítette a mérnöki osztály, ahol a kavicsréteg még mindig tekintélyes magasságot, 30 métert ért el. A vízműkibővités céljaira tehát a Révfalu északi végén, a Mosoni Duna balpartján, a hédárvári országút mellett a 31. sz. próbafúrás, Révfalu 892. hrsz. és környékét jelölte ki.
E helyen egy 35 méter mély, 390 mm. átmérőjű vascsővel bélelt fúrt kút épült, mely a Duna közepes vízállásánál is mintegy 2000 köbméter napi vízmennyiséget biztositott. A már kész fúras fölé szívó akna épült, melyből a vizet villamos motor által hajtott 40 lóerejü dugattyús szivattyú nyomott be a városba. A révfalusi szivattyútelepről a városba vezető 3 kilometer hosszú 300 mm. nyomócsövet Vörs és Armai budapesti cég fektette le a zólyombrezói állami vasgyárban készült kovácsolt vascsövekből.
A Budai úti víztorony nagyobb vízfogyasztásra nem volt elegendő, ezért a város egy 500 köbméteres víztornyot terveztetett, melyet a nádorvárosi városház mögötti telepre szerettek volna telepítetni, ami által a város előnyösen a vízgyűjtőhely és a torony közé került volna.
A Nádorvárosi tervet sok vita után elvatették.
„A víztorony elhelyezésének kérdésénél egymással szembe került az egészségügyi mérnöki osztály kiküldöttje és a helyi bizottság véleménye. A kiküldött mérnök az új víztoronyt Nádorvárosban kívánta felépíteni, amivel az a hátrány jár, hogy a város felében zavaros vizet nyertek volna, hacsak ennek elkerülésére több ezer korona költséggel nem készítenek vastalanitót. Ezzel szemben a bizottság azt javasolta, hogy a víztornyot Révfaluban a régi községi vágóhíd melletti kertben építsék meg, ami által vastalanitó elkerülésével is tiszta vizet kap az egész város.” (Győri Napló, 1908. 05. 16.)
A város törvényhatósági bizottsága a második víztorony helyét Révfaluban a Hédervári út mellett a Torkos-kerttel szemben jelölte ki. A tervek szerint az új víztorony 36 méter magas, víztartálya 600 köbméter víz befogadására készül. A torony belsejében a víztartályig kőcsigalépcső, a víztartály mellett épített kis toronyba vas csigalépcső vezet.
1909 májusában kezdték meg az építkezést Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi tanár tervei szerint.
„Épül a víztorony. Győr város egyik nevezetessége készül néhány hét óta a legnagyobb csöndben: az új víztorony. Hatodfél méter mélységben tizenkét betonkocka készült már el Révfalu utolsó házai mögött. Ezekre nyolc karcsú vasbeton oszlopon fog emelkedni a valóságos látványosságnak ígérkező épület. A munkálatot Wayss G. A. és Társa, Magyar beton- és vasbeton építési vállalata végzi Sass József művezetésével.” (Győri Hírlap, 1909. 06. 18.)
„Az új víztorony. Teljesen készen áll az új víztorony, csak egy ideig még nem adhatják át rendeltetésének, mert a folytonos talajvíz miatt az összekötő csöveket nem helyezhették el. Mihelyt csökken a talajvíz, azonnal megkezdik a befejező munkát.” (Összetartás, 1910. 07. 05.)
A víztorony bekötése a hálózatba csaknem fél év múlva történt meg.
Dunántúli Hírlap,1910. 08. 10.: „Az új víztorony megnyitása. Tegnap megkezdték a munkálatokat, hogy a révfalusi víztorony a közhasználatnak átadható legyen. E célból tegnap a főcsöveken a 3 elzáró készüléket készítettek el. A berendezési munkálatok még 8—10 napot vesznek igénybe s akkor az új víztorony meg lesz nyitható.”
Összetartás, 1910. 09. 27.: „Az új víztorony teljesen készen áll. A teherpróba is megvolt már.
Hatszázezer liter vízzel töltötték meg a tornyot. A próba pompásan sikerült. A hivatalos terhelő próba két héten belül lesz.”
Dunántúli Hírlap,1910. 12. 18.: „Immár két hónapja, hogy a víztorony medenczéjét a mérnöki hivatal vízzel megtöltötte, A hatalmas 6 méter magasságú és 11.5 méter átmérőjű vizoszlop nyomását vékony, 15 centiméteres fala rendületlenül kibírta, fényes bizonyítékát szolgáltatván a vasbeton építmény tökéleteségének. A mérnöki hivatal előterjesztést tett a tanácsnak az átvétel végett. Valószínűleg jövő héten már ez meg is fog történni, s minthogy e lefolyt két hónap elégséges ahhoz, hogy a beton mésztartalma kilugolódjék és a kellemetlen ízt a víz át ne vegye, az átvétel után azonnal befogják kötni a hálózatba.”
Dunántúli Hírlap,1911. 01. 10.: „Megírtuk hogy az új víztorony medencéjét felszínig vízzel töltette meg a város mérnöki hivatala. E nagy nyomású teherpróbának időtartama lejárt és a vatbetonfal helyes dimmensiónállásának és így teherbiróságnak bizonyságot adott. A vízműbízottság a mérnöki hivatal részéről kiküldött Lovas Zsigmond és Gruber Géza mérnökök jelenlétében a víztoronyot és az öszzes gépi berendezéseket a vállalkozó cégtől tegnap vette át és most már rövid időn belül a hálózat kapcsolatát is eszközölni fogják.”
A révfalui víztorony 54 évig szolgálta a város vízellátását. 1964 júliusában az Erzsébet ligeti víztorony próbaüzeménél kiderült, hogy a révfalui víztoronnyal nem tud jól együttműködni. Amikor ugyanis a révfalui megtelt, az Erzsébet ligeti még csak félig töltődött meg. Ez azt jelentette, hogy az új víztorony teljes feltöltésekor a régi túlcsordult. Így 1965-ben a révfalui tornyot kiiktatták a hálózatból.
A korabeli újságcikkek a DRKPMK digitális gyűjteményéből vannak.
