Pékség a Szent Imre út és a Lomnic utca sarkán.


1950-ben nyitotta meg pékségét Nagy Dezső a Szent Imre út 48. sz. és a Lomnic utca sarkán levő házban.

Nagy Dezső pékmester így beszélt életéről az újságírónak 1979-ben:

„Kenyérének

ÉNEKELNEK mélyhangú kenyerek.
Sziták nézik a péket.

— Tönkreteszi a tüdőmet a liszt, fullaszt — mondja a győri sütőmester, Nagy Dezső. — Aztán meg beszívom a gázt. Egyik se akar elmúlni belőlem.

A sapkája: katonasapkaféle. A pékhez kovász ragad, lisztes a kezeszára. A kemencegödörből egy nap hatvanszor is kiugrik.

Hatvannégy éves a pék.
Farádi születésű vagyok, a nevelőapám kovács volt. Hogy a vasat üssem?
Nem, nem akartam. Asztalosinas lettem Győrben. Hittner József, műhelyében dolgoztam a Festő utcában. Másfél esztendeig dolgoztam ott.

A pékinasok meg mondogatták, csalogattak: „Milyen jó kinn biciklizni! Gyere közénk!”. „Felvesz-e?’’ — állítottam be egyszer Bencze pékhez. (Bencze Béla, Erzsébet kir.-né-u. 35.)
Megnézett jól- ..Föl” — mondta. Három évig voltam inas, hétig meg segéd. Biciklizhettem. Fél háromkor keltünk, hatkor fölkosaraztunk elszéledtünk az üzletek felé csöngetve, csilingelve.


— Révfaluban meghalt egy pékmester, Póczi Jenő nevű (Póczy Jenő, Héderváry-út 23.), ott lettem műhelyvezető. 1944-ben ipart váltottam, mester vizsgáztam, katona lettem.

Ide, az Erzsébet-ligethez, ebbe a házba 1950-ben jöttem. (Az 1947-es iparosjegyzék szerint a Bocskai utca 17. sz. alatt volt először a pékség).

Nagy Dezső a pékség ajtajában (Kép: Járóka Károly Csaba a pék unokája)

Sokáig kínlódtam, egészen 1967-ig. Tizenöt mázsa lisztet kaptam havonta. Azóta 30—35 mázsát, amennyit akarok. Csak már erő nincs, az a kevés.

Nagy Dezső hetente három nap süt:

csütörtökön pogácsát, kalácsot, szerdán és pénteken kenyeret.
Két órakor kel, vizet önt a csészébe, sót szór bele, rakja a lisztet. Elindítja a gépet: a vaskar fáradhatatlanul mozog.

-Hatvanhatig kézzel dagasztottunk. Három méteres teknőben könnyen ment minden, könnyebben, de a kétméteresben meg lehetett szakadni.

A pék kiszaggat, mér, formáz, kelesztőkocsira pakol, húzza a kocsit a kemencéhez. A szakajtóból lapátra borítja a tésztát, megmosdatja tiszta vízzel. A kemencébe is vizet önt, hogy gőz legyen benne, jobban nő akkor a kenyér.

— A kovász akkor jó, mikoron följön kicsit és megesik. Ha szagoljuk, szesz és tejsav szaga van, színre meg olyan barnult. Tapintani, dédelgetni kell a tésztát. Mi élő anyaggal dolgozunk. A kenyér meg akkor jó, ha mély hangja van mikor megroppantom. De ahhoz érzés kell, ez pedig a kézben van, az ujjakban. Majdnem mindet megroppantom.
Amikor a lapátot alábököm már tudom, sült-e. Olyan kenyeret nem adok ki, amit én nem ennék meg.

Nagy Dezső és felesége Mária néni „vetés” közben (Kép: Járóka Károly Csaba a pék unokája)

A pék, ha kenyérrel, pékséggel álmodik, fél bemenni, hátha hiba lesz: túlkel a tészta, elvénül…

A pék akkor a legszomorúbb, mikor eldobott kenyeret lát.
Eszembe jut, mennyi munka van vele: vetés, aratás, őrlés, sütés. Aztán kukába kerül. Ez fáj nekem. A pazarlásunk.

A pék kenyere hamar elfogy.
— Négy óra óta itt állok, nem lenne mégis egy darab?
— Zsömlecipó sincs?
— Gondoltam, Nagy úr, hozok délelőtt meleg túrósrétest.

Nagy Dezső és felesége Mária néni „vetés” közben (Kép: Járóka Károly Csaba a pék unokája)

-Idejárnak a város minden részéből. Szeretnek, szidnak is biztos, mikor nem jut nekik kényér.
Utód? Nincs. A lányom érettségizett, a fiam mérnök. Meséli minap egy aszszony, hogy este a kisfia milyen jóízűen ette a zsömlecipót. Ez esik jól. Olyan ez, mint a színésznek a taps.

-Mostan nyaralni készülök. Két hétre elutazni, hogy kimúljék belőlem a liszt, a véremből a gáz — mondja Nagy Dezső, és leül a kemencegödör szélére.
Friss őrlésű liszt havaz a mennyezetről.
Mélyhangú kenyerek énekelnek. J. J.
(Kisalföld, 1979. 06. 14.)

A Szent Imre úti ház 1982-ben a bontás előtt (Fotó: Csenkey András)

A Szent Imre út nyugati oldala a Somogyi Béla utcától a Lomnic utcáig szanálásra került 1982-ben.

„Az építési területen többségében rossz állagú családi házak vannak: összesen 77 lakás kisajátítására, szanálására kerül sor. A Vörös Hadsereg (Szent Imre) úton négy, házgyári technológiával készülő, egyaránt ötszintes, és egy négyszintes lakóépület lesz. Ezen kívül (a Mónus Illés és a Lomnic utca között, a pékség helyén is) 12 tantermes egészségügyi szakközépiskola 150 személyes leánykollégiummal, az iskolát és a kollégiumot kiszolgáló 300 adagos melegítő konyha nyolcvan személyes étteremmel épül. „ (Kisalföld. 1981. 09. 11.)

Egy kis érdekesség: A ház bontása közben egy gránátot találtak.

Kisalföld, 1982. 05. 25.
Címkék: ,

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

  • Szilard
    2021-12-20 at 19:10

    Nem lehettem több nyolc évesnél, nagyapámmal mentünk kenyérért. A bicikli kormányára volt akasztva a táska, mire hazaértünk a friss kenyér “sarka” elfogyott.
    40 éve élem át ezt az emléket, újra meg újra. Ma megtudtam kinek a kenyerét ettem akkor.

Szólj hozzá!

9 + húsz =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját