Tűz a Győri Gázgyárban, 1966

1966. május 3-án, déli egy óra után néhány perccel a propán-bután gáz fejtése közben a csatlakozó vászongumi-tömlő kirepedt és a vasúti tartálykocsiból a propán-bután gáz ömleni kez­dett.

A propán-bután gáz a le­vegőnél nehezebb, és – először a föld felszínét öntötte el. Pillanatok alatt elérte a kö­zeli városi gázgenerátorokat, és a generátortűztől lángra lobbant. Harminc-negyven méteres lángnyelvek csaptak a forró májusi délben az ég felé, és a gázgyár pillanatok alatt rekkenő hőséget sugárzó kályhává változott. A közel­ben dolgozók közül e néhány pillanat alatt lejátszódott ese­mény alatt öten égési sérü­léseket szenvedtek. Az egészségügyi személyzet nem hivatalos közlése szerint két gázgyári dolgozó, Bödök Ká­roly és Menyhárt György se­besülése igen súlyos.

A tűzoltókat és a mentő­ket azonnal riasztották, és azok tüstént kivonultak. A még mindig magasra csapó lángnyelvek akkor már a szomszédos, kétszáznegyven tonnás gáztartály oldalát nyaldosták. Ebben a tartályban a város háztartásait el­látó gázt tartalékolják.

Az egyszerre tíz irányból is fecs­kendező tűzoltók nem boldo­gultak a tűzfészek oltásával mivel a víz a gáztüzet jófor­mán nem oltja.

Emresz Tibor főmérnök csuromvizesen a tűzoltófecskendőktől, egy szál köpenyben behatolt a lángnyelvek közé, kockáztatva életét, elzárta a­ vasúti tartálykocsi csapját, és aztán ő irányította tovább az oltási, mentési munkálatokat. A tűz lángjai egyre kisebbedtek, amint fogyott az éghető anyag, és las­sanként az utol­só piros nyelv is kialudt. Több mint egyórai megfe­szített és derekasan összehangolt munkával sikerült megfé­kezni a gázgyá­ri tüzet. Sike­rült megmenteni a városi gáztartályt, aminek esetle­ges robbanása katasztrófát okozhatott volna. A tartályt és a vele szemben lévő gene­rátort még jó ideig fecsken­dezték a tűzoltók, hogy hűtsék őket…

Emresz Tibor főmérnökkel a lakásán beszélgetett a Kisal­föld munkatársa. Arca, ru­hája merő kátrány, szemöl­döke megpörkölődött egy ki­csit. Felesége remegő kézzel, fehéren az izgalomtól és az átélt látványtól segítette le bátor férjének beszennyező­dött  ruháit. Arra a kérdés­re, hogy miként volt mind­ehhez bátorsága, a főmérnök ezt felelte:

– Ehhez nem bátorság, ha­nem kötelességtudat kell elsősorban. A kötelességemet teljesítettem, védtem a rám bízott gyárat. Ami tőlem tellett, megtettem.

A pillanatok szülik a drámát és hőseit. És most, az újság hasábjain keresztül köszöntjük – elsősorban Emresz Tibor főmérnököt, aki, úgy véljük, kitüntetést érdemel hőstettéért – és mindazokat, akik részt vettek a gázgyári tűz megfékezésében Egyben kívánunk a gazgyári tűz sérültjeinek mielőbbi felépülést.

A Kisalföld napilapban, 1966. május 4-én megjelent „Tűz a Győri Gázgyárban – A pillanatok szülik a drámát és hőseit” cikk alapján. Az eredeti cikk szerzője Kulcsár László