Van-e a győri várnak vízalatti bejárata?


Békaemberek érkeztek Győrbe, hogy kutatásokat végezzenek a Rába medrében, van-e a győri várnak vízalatti bejárata?

1959. március 28-án érkezett Győrbe Wunder László és Básta Rezső, magyar mélységi csúcstartók, hogy a győri vár Rába alatti részén bejáratot keressenek.

A győri vár vízalatti bejárarát kereső búvár merüléshez készülődik (Kép: Gangl Csaba Ferenc)

A Kisalföld napilap, 1959. április 01-i száma így írt az eseményről:

Békaemberek a Rába medrében – Vasárnapi számunkban megírtuk, hogy két békaember, Wunder László és Básta Rezső, magyar mélységi könnyűbúvárok leszállnak a Rába medrébe. Híradásunk felkeltette a közönség érdeklődését és Húsvét hétfőjén reggel kilenc órakor nagy tömeg gyűlt össze a várnál, mindkét Rába-parton és a hídon. Elsőnek Básta Rezső szállt le a vízbe, a hideg időjárás miatt gumiruhában. Ólomsúlyokkal ellátott öv, parafanyelű kés és sűrített levegőt tartalmazó palack egészíti ki a könnyűbúvár öltözékét. A francia gyártmányú légpalackkal akár fél óráig is a víz alatt tartózkodhat. A búvár lemerül, utoljára a lábára erősített két nagy zöld gumiuszony látszik. A közönség feszülten figyel a parton. Mindkét parton szorosan a víz széléig húzódik le a tömeg. Egy kisfiú egészen előre hajol és a következő pillanatban …. Csak térdig sikerült a “lemerülés”, de az apja ezt is sokallta és a közönség nagy derültsége közepette hazavitte a csemetét. Közben felmerül a búvár, sziklás részre bukkant, és sok olyan követ talált, amelyeket érdemes közelebbről megvizsgálni. Básta Rezső újra lemerül, tanulmányozza a köveket a mélyben. Mintegy méternyi hosszúságú, 30 – 40 centiméter széles és 10 – 20 centiméter vastag kövekre bukkan. Ezek nem hasonlítanak sem az ártéri kövekhez, melyeket a part védelme céljából szórnak a vízbe, sem a partot fentebb erősítő vastagabb, de rövidebb kövekhez. Feliratokat keres rajtuk – egészen közelről látni is lehet a vízben. Egy kis követ megmozgat – fel akarja hozni, de elszakad a búváröltöny! De nem lehet semmi komoly baj, mert társa, Wunder László odafent egy másik palackkal és búvár-szemüveggel felszerelve mentésre készen figyeli a felszálló buborékokat és a kötél minden rezdülését. Megrándul a kötél és felhúzzák a búvárt. A csónak elindul az ETO csónakház felé, hogy az elszakadt ruhát megjavítsák. Négy ember kell a búvár öltöztetéséhez és vetkőztetéséhez. Érdeklődő gyermeksereg kíséri az átöltözködést és a búvárruha javításának minden mozzanatát. Ezután Wunder László száll le a Rába medrébe, a társa által megjelölt helyen. Ő is a köveket vizsgálja, majd felmerül és jelenti, hogy üregszerű mélyedésre talált. Mintegy másfél méternyire behatolt az üregbe. Ez már érdekes eredmény. Újra lemerül…. Sokáig nem jön fel. A buborékok egyre távolodnak a csónaktól. Básta Rezső megrántja a kötelet, jelezvén, hogy eltelt az idő, vissza kell jönnie. Mikor feljön a csónakba, elmondja, hogy tovább keresgélt az üregben és megpróbálta a köveket elmozdítani. Jó lenne a folyómedret megtisztítani, akkor lenne érdemes újra folytatni a búvárkutatásokat. Összegezve az eredményeket, Wunder László és Básta Rezső megállapították, hogy érdemes tovább kutatni a Rába medrét. Az öreg halászok is úgy tudják, hogy két víz vízalatti kijárata is van a várnak. Az egyiket meg is tudnák mutatni. Ez lesz hát a kutatás vezérfonala amellett, hogy megvizsgálják a Czigány Jenő által kijelölt szakaszt, ahol a vár víz alatt lévő kiszögellése sejthető.”

A feljövő búvárt besegítik a csónakba (Kép: Gangl Csaba Ferenc)

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat Facebook-on, illetve már itt, a weboldalon is.

Havi rendszeres támogatást az alábbi gombbal és az összeg kiválasztásával kezdeményezhetsz:

You may also like

Szólj hozzá!

Főszerkesztő

Kozma Endre

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”