Sétahajók Győr folyóin


Az 1950-es évektől az 1980-as évek végéig alkalmanként sétahajók jártak Győr és Gönyü között a Mosoni Dunán.

Győr városának a víziszállítás szempontjából rendkívül kedvező helyzete van. Ismeretes, hogy a második világháború előtt a győri kikötő a főváros után az országban a legnagyobb áruforgalmat bonyolította le. Kikötőink a világháborúi események következtében részben megsemmisültek, részben megrongálódtak és azóta Győr elesett a hajózástól.
A Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium 1958 augusztus 25-től 31-ig Győrött rendezte meg az első hajóshetet. Ez idő alatt egy személyhajó állt a győriek rendelkezésére, a „Dunaföldvár” nevű gőzös. Ekkor még úgy tűnt Győrt is bekapcsolják a menetrendszerű hajóforgalomba.

A Mahart adott volna kirándulóhajót Győrnek. A Dunakapu téri hajóállomáshoz fedett várótermet és jegypénztárt kellett volna építeni amit a városi tanács nem vállalt, mert nem volt rá pénze. A vizek ilyenforma kihasználása nem szerepelt a folyók városának terveiben.

A győri kikötő az 1960-as években (Fotó: Will József)

„Napok óta lázban van Győr város lakossága. A kiváncsi embertömeg órákon át nézegeti, csodálja a hajózási napokon Győrött állomásozó „Dunaföldvár” nevű, hatalmas, nyolcszáz személyes utasszállító hajót, amely naponta négyszer indul el az ideiglenes győri kikötőből és vidám zeneszó mellett Gönyüig viszi sétahajózni a győrieket.

A Dunaföldvár gőzös indulása a Dunakapu térről 1958 augusztusában (Baranyó Katalin gyűjteményéből)

Több mint tizenöt éve nem volt rendszeres hajójárat Győrött. Most a kedvező alkalmat senki sem akarja elmulasztani. Az érdeklődés nagy. Naponta három ezer embert ringat a Dunán a karcsú testű „Dunaföldvár.”

A Dunaföldvár gőzös az elevátornál halad Gönyü felé 1958 augusztusában (Baranyó Katalin gyűjteményéből)

A győriek kérésére, s egyben örömére a hajózási napokat meghosszabbították. Az eredeti tervtől eltérően, a hajó nem szombaton, hanem csak hétfőn a késő esti órákban hagyja el a győri kikötőt. Addig is hétköznapokon négy, vasárnap pedig öt alkalommal viszi vidám sétaútra a győrieket.” (Kisalföld, 1958, 08. 29.)

A következő sétahajóra csaknem 3 évet kellett várni a győrieknek.

A Kisalföld napilap 1961. 04. 30-i száma címlapon hozta az eseményt.

„Hajókeresztelő Győrött

Május elsején délután indul az első kiránduló vízibusz-járat

Pénteken este karcsú, formás kis hajó siklott a győri révfalui Duna-hídhoz. Ügyes kezek gyorsan kis kikötőt is építettek hozzá. A hajó az első győri vízibusz. Mindjárt megtartották a keresztelőjét is. Eddig Tomaj névre hallgatott, új neve: Rába lett.

Kisalföld 1961-04-30

A vízibusznak már tegnap délelőtt is sok nézője volt. A hídról csodálták, vagy elémentek a víz széléig. Banga György hajóvezető szívesen rendezett egy rögtönzött sajtóbemutatót is.

— Eddig a fővárosban a Gellért tértől Újpestig teljesített szolgálatot a vízibusz. Gyakran jártunk vele Sztálinvárosban és Visegrádon is.

— Örültek vagy bosszankodtak, hogy most Győrbe kellett jönniük?

— Örültünk. Hatan vagyunk, négyen győriek, ketten pedig gönyüiek.

A Rába vízibusz kormányosa Ferenczi Gábor, ö is elmond néhány érdekességet a hajóról:

A Rába kitűnő formában van. Gyorsjáratú, százötötven személyt befogadó hajó. Felfelé 18, lefelé pedig 24 kilométeres sebességgel siklik a vizen. Különös érdekessége, hogy néhány évvel ezelőtt szerepelt a bécsi nemzetközi vásáron is.

A vízibusznak még nincs kialakult menetrendje. Egyelőre munkanapokon délután három, öt és este hét órakor, vasárnap és ünnepnapokon pedig délelőtt 10, délután egy, három, öt és este hét órakor indulnak a sétahajó-járatok. Az IBUSZ és az Idegenforgalmi Hivatal esztergomi és visegrádi hajóutakat is tervez a későbbiekben.”

1983-ban szintén hajókeresztelővel indult meg a sétahajózás Győrött.

„Útjára indult a Győr sétahajó

Keresztelőre jöttek el tegnap délután a győriek százai a révfalui Duna-szakaszhoz. Az ünnepelt egy vadonatúj, fehértestű motoroshajó …

A keresztelőre egyenesen Moszkvából érkezett, szorgos hajóépítők ott öntötték formába a tervezők elképzeléseit. Uszályra rakták, s így „száraz lábbal” tette meg a víziutat folyókon, tengereken majd már a Dunán egészen Budapestig. Ott „kicsomagolták ”, ledörzsölték a konzerváló réteget, üzemanyagot töltöttek a tartályaiba, s Győrig már saját erőgépeivel jött.

Két 160 lóerős és egy 80 lóerős motor a hajó szíve, amely hegymenetben óránként húsz, völgymenetben huszonöt kilométeres sebességgel képes hajtani a nagy testet. A kétemeletes „bébi” egyszerre kétszázötven utasnak nyújt kényelmes elhelyezkedést az alsó és a felső fedélzeten.

Kapitánya Molnár János 32 éve hajózik, hat éve az első ugyanilyen hajót is neki juttatták a felettesei.

Pontban négykor úttörő fanfárosok adtak jelt a hajókeresztelő megkezdésére Füredi Gyula, a MAHART folyamszabályozási üzemigazgat ója köszöntötte a vendégeket, majd a többi között elmondta, hogy a gyönyörű új hajó egy a Győr nevet viselő, s közel negyven éven át szolgált vontató utódjaként került a vállalat gépparkjába. Ebből a típusból ez éppen a tizedik, amely a magyar nemzeti lobogó alatt hajózik.
Régi hajózó szokás szerint köszöntötte a hajóépítőket, valamint szerencsés utat kívánt a hajónak és személyzetének, majd felkérte Werner Gyulánét, Győr város Tanácsának elnökhelyettesét a „keresztanyai” teendőkre.

Az elnökhelyettes asszony stílszerűen Győr nevének eredetéről mondott néhány történelmi adatot, emlékeztetett a város hajózó múltjára, felelevenítette gazdag jelenét. Ezután átadta a névadásról tanúskodó díszes oklevelet és a város bronzplakettjét Molnár János hajóparancsnoknak. Ő megköszönvén a jó szavakat és az ajándékot, a MAHART részéről adományozott díszes kormánykereket nyújtotta át Győr városa számára.

Ezután következett a keresztvíz..
Ami a hagyományoknak megfelelően egy pezsgős üveg volt, amely nagy durranással adta ki lelkét a hajótestnek vágódva. Elsőnek sikerült el is pukkannia, és ez a tengerészbabona szerint szerencsét hoz. A nemzeti színű zászló pedig fellebbent, s alóla előtűnt a nagybetűs írás : Győr.

Behúzták a hajóhidat, s a megszólaló hajókürt jelezte hogy immár „igazi” névvel ellátva indulhat első sétaútjára a motoros. Ma és holnap a győriek százait viszi majd hajókázni.” (Kisalföld, 1983. 05. 01.)

A Győr a Mosoni Dunán

A Győrött „megkeresztelt” hajónak hatalmas sikere volt. Két és fél nap alatt több mint négyezer személyt szállított a sétautakon. A Győr nevét viselő hajó sikere nyomán a Ciklámen
Tourist megállapodást kötött a MAHART-tal, amelynek értelmében május 19—23. és június 16—20. között a 150 személyes Tihany nevű sétahajó, július 21. és 25. között pedig egy vízibusz állt a kirándulók rendelkezésére Győrött. A sétahajó, illetve vízibusz naponta négy alkalommal vitte az érdeklődőket sétahajózásra, este pedig vízidiszkót rendeztek.

Sétahajó program (Kisalföld, 1983. 06. 12.)
Kisalfold 1983-06-01

1988. júniusában elindult a sétahajó Győrből, amely már nem Gönyüig, hanem csak a Mosoni Duna – Nagy Duna torkolatig járt.


Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

  • egon samu
    2021-07-18 at 12:25

    Rég volt, tán igaz sem volt…
    Aztán eladták a kommunista hazátlanok a Dunát Szlovákiának. Ma még a mederszükítéssel is kb. 2 m-rel alacsonyabb az átlagos vízszint, mit az 50-es, 60-as években. A „vizek városából” a gázlók városa lett. Föleg nyáron….

Szólj hozzá!

6 + öt =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját