A Rába (Royal-, Vörös Csillag) szálló helyreállítása, 1952


Az 1944. július 2-i bombázás után a győri Royal Hotel több mint kétharmad része romokban hevert.

Az 1944. július 2-i bombázás után a győri Royal Hotel több mint kétharmad része romokban hevert. A Meixner család azonnal megkezdte az újjáépítést és még abban az évben megnyitották az éttermet, majd egy év múltán már 20 szobát is berendeztek. 1949-ben államosították a szállodát és a „Községi Vendéglátóüzem” lett a tulajdonos. A reprezentatív vendéglátó-ipari igazgatóság 1950. június 21-én vette birtokába és akkor kapta a Vörös Csillag nevet. A romok teljes eltakarítása 1951-ben, a teljes újjáépítés pedig 1952-ben kezdődött. Az újjáalakított szállodarészt négy emelettel, étteremmel, falatozóval, presszóval, söntéssel 1954. március 25-én nyitották meg. (Kisalföld, 1994. 12. 03. „Royaltól Rábáig” Imre Béla cikke)

A Royal és Fehér hajó szállók az 1944 07. 02-i bombázás után (Fotó: Dobos Vilmos A Xantus János múzeum által kiadott „A pusztulás képei” című könyvből)

 

Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. 08. 03.

 

Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1952. 09. 07.

 

Az építkezés (Fénykép Békefi Péter gyűjteményéből)

 

Az építkezés

 

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

Szólj hozzá!

20 − tizennégy =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját