Armbrust Lajos kocsigyára

Armbrust Lajos kocsigyára Győrben a Czuczor Gergely utca 19. szám alatt volt, közel a Fehér Hajó szállodához.

Armbrust Lajos 1861-ben született Mohácson, majd Jobaházán és Rábatamásin keresztül érkezett meg Győrbe. 1891 novemberében kezdte meg „Kocsigyártó (nyerges-) üzlet” tevékenységét a Császár (ma Árpád) út 24. szám alatt a Deák (ma Aradi vértanúk) út sarkán, a Pann-féle házban. Nagy sikerrel indult az üzlet indítása és már az első évtől tanoncokat tudott felvenni. Maga Győr városa jelöli már az 1896. évi budapesti milleniumi kiállításon bemutatkozásra, sőt a „térdíját” is megtéríti.

1894-ben egy nagyobb ingatlanba költözik a Császár (ma Árpád) út 27. sz. alá, ahol már „Kocsigyártó üzlet és raktár” néven nyit. Ettől kezdve saját termékeire három év jótállást biztosít. Profilját is bővíti: alkatrészellátás, használt kocsik vétele, cseréje.

1899-ben tud a városnak még inkább a szívébe költözni: az Alsó Duna (ma Czuczor Gergely) utca 19. földszintes nagy sarokházába. A 870,4 m2 telken épült ház nem csekély udvart fog be, ahol kovács, kárpitos, nyerges, fényező és lószőr-hántoló műhelyeket épít; ezek nagyrészébe tanulókat is felvesz.

Győrött az első időktől eltekintve nemigen hirdeti magát, még e belvárosi területfoglalását sem kíséri sajtómegjelenés. Ez csak azt bizonyítja hogy elismert mestere a városnak. Csupán azt harangozzák be 1910-ben, hogy a város új díszhintaját Armbrust mestertől rendelik.

A mintegy fél évszázados működéséről szinte semmi levéltári anyag nem maradt fenn. A Győr Város Levéltára – Műszaki levéltárában bukkantunk egy 1900-ban kelt tervrajra, a kocsiműhely átalakításáról.

Armbrust Lajost iparos-tevékenységében, gyártóként az optimalizáló újítás szelleme vezérli. 1909-ben ismerik el önnön újítását, mint saját kocsitípust. Mint újsághirdetései tömegében hamarosan – 1911-től – írja, „Szabadalmazott oldalt járó giggjeim utolérhetetlen előnye az eddigiekkel szemben, hogy teljes egyensúlyban fut, minden himbálózás nélkül, és ez által a lovat sem terheli. A legrosszabb utakon kellemes utazást nyújt. Kifogástalan kiállítású, könnyű és feldűléstől védett”, majd 1927-től így summázottan: „Gigg. Oldaltjáró, alacsony, könnyű, ideálisan praktikus”. A másfél évtizeden túlnyúló számos újsághirdetéséből kitűnően ezen fejlesztése sikeresnek, kedveltnek, saját idején talán a cégprofilt is részben meghatározónak bizonyulhatott.
1927-ben nyomtatott mindegyik cégprospektusában pedig ezt írja: „A kocsigyártásnál szerzett tapasztalataim alapján sikerült az eddig gyártott és használt kocsik összes hátrányait a túloldalon bemutatott szab. vasvázas kocsinál kiküszöbölni.” – amit az egyes típusok kapcsán külön konkretizál. Gyárt Paskét-, Esterházy- és Phaeton-kocsit; konzolos rugóval „különleges könnyű ruganyos kocsit” biztosít és a Phaetonok Cantiléver-rugózásáról írja: „A rugó mint egy kétkaru emelő működik s ezáltal olyan elastikusan és kellemesen hord, hogy minden eddigi rugozásnak magasan fölötte áll. A rugó egy villás kulcs segélyével minden laikus által a bent ülő kívánsága szerint igazítható, aszerint hogy jobb vagy rosszabb az ut, könnyebb vagy
nehezebb a kocsit használó utas”; telepén állandóan 30-35 különféle készterméket tart; javításokat mindvégig „elfogad”, sőt egy idő után becseréléseket szintén felajánl, majd végül azt is, hogy „príma gyártmányt […] megvesz.”

Armbrust Lajos kocsigyártó történetében is elérkezett a változás, füzet-prospektusában egyszerre kínálja klasszikus kocsijait és automobilizmusra átállásának termékét egyaránt. Mert készáruként szintúgy rendelkezésre állanak „francia gyártmányú kerékpárok, motorkerékpárok, automobilok”; megrendelhetők nála oldalkocsik – vagy, ahogy nem véletlenül nevezte, „szabadalm. oldaltjáró giggek” (amiknek hirdetései a Pesti Hírlapban „ruganyos oldaljátékkal” 1912 nyarától, a Köztelekben pedig mint „oldaltjáró, alacsony, könnyű, ideálisan praktikus” termékek 1927 nyarán jelentek meg) — és egyre egyértelműbben tűnik fel a jelzés, hogy kocsiraktárát kiárusítja, mert fogatok helyett ezután „modern autó- és gépjárműgyártás” termékeivel szolgálja majd ki ügyfeleit. Mert ebben a füzet-prospektusban teszi közzé 1927-ben, hogy „Üzememet modern autó- és gépjárműgyártáshoz szükséges gépekkel is bővítem ki, mely alkalommal a raktáromon levő kocsikat lehető legolcsóbb áron elárusítom.”

1928-ban a kocsigyártás megszűnt, a raktár lassan kiürült. Ekkor Armbrust Lajos bár 67 éves, mégis megfáradt idős embernek érezte magát. Az oldalkocsi-gyártásig, mint láttuk, még maga jutott el. Első gyermeke, Ifj. Armbrust Lajos négy év népiskolai és négy év reáliskolai végzettséggel motorszerelő végzettséget szerzett és szenvedélyesen űzte a motorsportot. 1927 után lassanként átvette apjától az üzemet és Citroen motor beépítésével egyszemélyes kisszemélyautó gyártásába kezdett, melyből talán 4-5 db készült el.

Cikk a Dunántúli Hírlap 1928. 10. 09-i számából:

Ifj. Armbrust Lajos 1931 karácsony előtt öngyilkosságot követett el. Ezek után a negyedik fiú Armbrust György kerékpárkereskedésre váltott. Az apa 1936. július 24-én meghalt. Özvegye a negyedszülött fiával maradt az üzemterületen. Az 1916-ban született lányuk Mária Éva, 1936-ban Pécsen megy férjhez Varga Gyula autókarosszéria- és kocsigyároshoz.

Felhasznált irodalom: Varga Csaba – Armbrust Lajos kocsi gyártó, Győri tanulmányok 2017/38)