A Tanácsköztársaság út szélesítése 1965-ben

2024-08-31

1965 májusában kezdték meg a Tanácsköztársaság (Szent István) út Aradi vértanúk út és a Gorkij (Teleki) utca közötti szakaszának szélesítését.

1965-re a nagy forgalom miatt halaszthatatlanná vált a várost átszelő 1-es számú főút kiszélesítése az Aradi vértanúk útja és a Gorkij (Teleki) utca közötti szakaszon.

A Tanácsköztársaság (Szent István) út Városháza előtti része 1964-ben. (forrás: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum – leltári szám/regisztrációs szám: XJM.F.5727)

Az első lépés a helyközi autóbusz-pályaudvar áthelyezése volt a Baross (Lenin) híd belvárosi hídfőjétől a vasútállomás elé.

Az autóbusz-pályaudvar látképe 1964-ben (Képeslap)

Fotók az út átépítéséről:

A Szabadság téri csomópont átépítése 1965-ben.

1965 május 26. Háttérben a Városháza. (Fotó: Hadas János /MTI)

1965 május 26. A Czuczor Gergely utcánál

„Többnyomsávos út épül Győrött a Lenin hídtól Budapest felé eső 1-es főközlekedési úton. Jelentősen megszélesül az út, ezért vált szükségesse a Dimitrov sétány néhány fájának kivágása is.” (Kisalföld, 1965. 05. 28.)

„Útépítők a győri városi tanácsháza előtt” (Kisalföld, 1965. 06. 02.)

1965 novemberére befejeződtek a munkálatok.

Az átépített Tanácsköztársaság (Szent István) út 1966-ban. (Kép: fortepan_97284 / uvaterv)

Az útrekonstrukció vége a „bútorboltos háznál”, 1966.

Szerző: Kozma Endre

Nincs hozzászálás

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

Szólj hozzá! Válasz megszakítása

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”