Farkas Mátyás, Győr polgármesterének (1915-1928) temetése

Farkas Mátyás 1866. november 1-jén született Győrött. Az 1915. június 28-i közgyűlésen választották polgármesterré, mely tisztséget 1928. szeptember 30-ig töltötte be.

Farkas Mátyás 1866 nov. 1-én született Győrött. Iskolai tanulmányait is itt végezte el, 1890-ben államtudományi, 1891-ben pedig jogtudományi vizsgát tett a győri jogakadémián. A város szolgálatába 1890. június 15-én lépett
napidíjasi minőségben. Négy év múlva, 1894. augusztusában a szorgalmas és tehetséges fiatal tisztviselőt a főispán helyettes II. aljegyzővé nevezi ki, míg a következő évben, 1895 októberében a közgyűlés tényleges másodaljegyzővé választja meg. Ettől fogva már gyors, a tehetséges és becsült tisztviselő karrierje. Nem egészen egy év múlva, 1896. júniusában már első aljegyző, két év múlva pedig, 1898. július elsején a tanácsosi rangba emelkedik. A nagy nyelvtudású, képzett, fiatal tanácsos most már csakhamar az élre áll: 1906. decemberében már főjegyző, majd Wennesz Jenő halálával, 1915. június 28-án a közgyűlés bizalma és megbecsülése őt ülteti a polgármesteri székbe.

Az első világháború idején a hadigondozás területén ért el eredményeket, 1919. április 22-én a Tanácsköztársaság alatt lemondatták, később internálták, a Győri Állami El. Tanítónőképző Intézet épületében tartották fogva. 1919. augusztus 6-án foglalta el ismét hivatalát. A nagyvonalú beruházásokat és építkezéseket szorgalmazó politikájával stabilizálta a város életét. Polgármestersége idején valósult meg a Belvárost Révfaluval összekötő korszerű vashíd. Újjáélesztette a szegényházat, anyagilag támogatta a népkonyhákat. Zechmeister és Wennes Jenő polgármesterek síremlékét a díszsírhelyen elkészíttette. 1928. szeptember 30-ai időponttal helyezték nyugállományba, és a törvényhatóság örökös tagjává nevezték ki. Utolsó lakhely: a Zrínyi u. 14/b. – 1938–48 között utcát neveztek el róla (ma Nagy Imre út). Síremléke, Horváth Adorján szobrászművész alkotása, 1938-ban készült el, a győri köztemető V. parcellájában, díszsírhelyen található. (Győri Életrajzi Lexikon)

1934. január 6-án hunyt el az egykori polgármester:

„Özvegy Farkas Mátyásné, született Günther Nina mint feleség, úgy a maga, mint nevelt lányai: vitéz Bertalan Árpádné született Farkas Sári és Farkas Edith, valamint veje, vitéz Bertalan Árpád és gyermekeik Gyuri és Sárika
mint unokák, Farkas János, Farkas Róza férjezett Feltér Antalné, Farkas Gyula mint testvérek és gyermekeik nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a legjóságosabb férj, apa, nagyapa. Önfeláldozó testvér, nagybácsi, sógor és rokon Farkas Mátyás Győr szab. kir. város nyug. polgármestere, áldásos életének 68-ik, legboldogabb házasságának 34-ik évében, rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, vízkereszt napján délután 5 órakor nemes lelkét visszaadta Alkotójának. Drága halottunknak f. hó 9-én délelőtt 11 órakor a városháza előcsarnokában történő beszentelése után, porhüvelyét délután 3 órakor a városi új temető ravatalozójából helyezzük a r.kath. egyház szertartásai szerint, örök nyugvóhelyére. Az engesztelő szentmiseáldozat kedves halottunk lelkiüdvösségéért f. hó 10-én d. e. 10 órakor a győri székesegyházban lesz. Szerettünk, amíg éltél, nem feledünk, amíg élünk!” (Győri Hírlap. 1934. 01. 09.)

A temetésről így írt a Győri Hírlap. 1934. 01. 10-i száma:

„Farkas Mátyás temetése

Kedden délelőtt sűrű gyász vonult a városház előtti térre és és a városház előcsarnokába. A téren a gázlámpák fekete fátyolba takarództak, az előcsarnokban pedig a gyász fekete drapériái, a lépcsők tövében felállított ravatal, a temetési szertartás gyászos pompa-rekvizitumai hangsúlyozzák a veszteséget: Győr városa szegényebb lett ismét egy nagy győri férfival, Farkas Mátyás meghalt.

Jóval a beszentelési szertartás előtt, már fél tizenegy óra körül megkezdődik a városi előkelőségek gyülekezése a sötét gyászba öltözött előcsarnokban és lépcsőházban. Háromnegyed tizenegy órakor érkezik meg Farkas Mátyás koporsója, melyet Szauter Ferenc dr polgármesterrel az élen a városháza előtt fogad a tisztikar és kiséri az előcsarnokba, ahol koszorúk tömege között helyezik a ravatalra.

Megilletődött, könnyes tekinteteik szállnak a sötét érckoporsó felé, mikor bevonul Ragats János dr kanonok, városplébános, aki Winkler Mihály és Reiner Gyula plébánosok segédletével végzi a beszentelési szertartást.

Späth Gyula városi főjegyző a városi tisztikar nevében köszön el Farkas Mátyástól.

Részlet:

Búcsúzunk Tőled, drága halottunk, mert úgy érzem, szinte hallom, mintha a Te költődnek, Madáchnak szavait suttogva idéznéd:
„Mozogjon a világ, amint akar,
Kerekeit többé nem igazítom,
Egykedvűen nézvén botlásait.
Kifáradtam … Pihenni akarok.“
És búcsuzásul mit adhatok Néked? Pár ritmust a szivem dobogásából, egy disztichont, melyet emlékfeliratodul szántam; engedd meg, hogy megkövüljön a sirod felett a lelkemből egy darab:
„Győr fia voltál, Győr szolgája, barátja, vezére:
Átöleled a nyomort háború, kommun alatt.
Csontkéz törte kemény derekad meg: látod-e túlról.
Látod-e Győr szivét lelkünk könnyein át?!“

Gyászímák után a beszentelési szertartás véget ért. A koporsót a városi tisztikar tagjainak kíséretében a városház előtti téren kocsira tették és onnan a temetőbe szállították, ahol délután három órakor nagy közönség jelenlétében a városi díszsírhelyen örök nyugalomra helyezték Farkas Mátyást. A győri föld öle, az ő földje adott neki örök pihenőt. Az a föld, amelyért annyi szeretettel és lélekkel dolgozott, annak a városnak a földje, melynek polgársága kegyeletes büszkeséggel őrzi Farkas Mátyás nevét nagyjai között.„