Az Ady-emlékmű


1983. november 3-án avatták fel Vigh Tamás szobrászművész ” Ady-emlékmű ” alkotását Nádorvárosban.

1983. november 3-án Ady-emlékművel gyarapodott Győr-Nádorváros. Vigh Tamás szobrászművész Ady-emlékműjéhez Molnár Péter tervezett szokatlan kompozíciójú talapzatot.

A Kisalföld napilap így írt az átadásról:

„Új köztéri alkotással gyarapodott Győr Ady Endréről elnevezett lakótelepe. Tegnap délután avatták fel Vigh Tamás szobrászművész Ady-emlékművét.

Avatóbeszédében Lombos Ferenc, Győr – Sopron megye tanácselnöke elmondta, immár másfél évtizede annak, hogy Ady-város neve általánosan ismerté, elfogadottá vált a győriek körében. A városrészt 1967-ben kezdték építeni, s most befejezésekor bronzban is emléket állítottak névadójának, a XX. század költőóriásának.

Kisalföld, 1983. 11. 04.

Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen – amelyen jelen volt többek között Háry Béla a megyei pártbizottság első titkára, Orbánné Horváth Márta városi pártbizottság titkára, Zámbó József a városi tanács elnöke – a szép számban összegyűlt érdeklődőknek Lombos Ferenc beszélt a városrész gyarapodásáról.

Ady-emlékmű / „Ady négy arca”

Méltatta Ady Endre munkásságát, s a sok arcú, nyugtalan és polemikus, a változást sürgető költő gazdag életútjának négy pillanatát megragadó Vigh Tamás alkotását.”

Címkék: , ,

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

kettő + tizennégy =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját