Gyalogos aluljáró szépséghibával
1979. augusztus 31-én adták át a gyalogos aluljárót Adyváros (Bacsó Béla út / Tihanyi Árpád út) és a József Attila lakótelep (Jereváni út) között húzódó vasútvonal (MÁV 10-es és 11-es) alatt.
1979 tavaszán kezdődött meg az aluljáró építése, melyet az iskolakezdésre át is adtak.
A Bacsó Béla (mai nevén Tihanyi Árpád) út végén lévő vasúti átjáró a két lakótelep kiépültével szűkké, korszerűtlenné vált.
A megnövekedett forgalom miatt szükségessé vált az átjáró korszerűsítése. Az út kiszélesítése, a karos sorompó fénysorompóra cserélése és gyalogos aluljáró építése. Az aluljáró különösen fontos volt, mivel az 1978. szeptember 2-án átadott Konini úti Általános Iskolába (Szabadhegyi Közoktatási Központ) nagyon sok gyerek járt Adyvárosból.
A Kisalföld napilap 1979. szeptember 6-i száma így írt az új gyalogos aluljáróról:
„A kismamákról megfeledkeztek
Aluljáró ‘szépséghibával
Drága pénzért félmegoldás
Megépült Győrben egy aluljáró. Az egymástól vasútvonallal elválasztott Adyvárost és József Attila lakótelepet köti össze. A gyalogosok számára készült, a lejárók szélén keskeny vályúkkal, amikbe a kerékpárt lehet tolni. Biztonságossá vált a vasúton való átkelés, nem kell a sínek között mászkálni. Vagyis … Van egy kellemetlen „szépséghibája” az aluljárónak. Tervezésekor, építésekor nem számoltak a gyerekkocsisokkal – amelyek pedig nem ritkák errefelé, lévén, hogy a két új lakótelepen zömében fiatal házasok élnek.
Úgy gondolná az ember, ha már a nem kevés pénzbe kerülő aluljáró építésébe fognak, azt azzal a céllal teszik, hogy a vasutat szintbe csak a gépjárműforgalom keresztezze. Nos az aluljáró kész, mehetnek rajta a gyalogosok. A gyermekkocsit tolók kivételével. Nekik ugyanis a kocsit kézben kell le-felcipelni a lépcsőn. Azaz nem kell, hiszen áttolhatják a síneken, a gyalogosok számára készült – a meggondolatlan átszaladgálást akadályozó – labirintuson keresztül. A kerékpárosok meg áttekerhetnek az úttesten, semmi sem tiltja.”
„Július 5-én a városi tanács, a tervező, beruházó, kivitelező vállalat vezetői helyszíni szemlén győződtek meg az építkezés haladásáról. Akkor valakinek eszébe jutott, s a szemle valamennyi résztvevője nem kis meglepetéssel tapasztalta: az aluljárón nem lehet áttolni a gyerekkocsit. Ezután tervezők, építők vizsgálták mit lehet tenni. Semmit. A lejárókat a közművek miatt nem lehet meghosszabbítani, a meglévő lépcső pedig túl meredek ahhoz, hogy valamelyik szélén simára betonozott átjárót készítsenek a gyerekkocsiknak.
Az aluljáró így komoly vita tárgya lett, kérdések és magyarázkodások hangzanak el. A kérdések az egyszerűbbek:
Miért nem gondolt a tervező a babakocsisokra? Miért nem vette észre a hibát senki a tervek ellenőrzése, jóváhagyása, vagy akár az építkezés megkezdése idején?
A magyarázatok bonyolultabbak, s eléggé mentségkereső ízűek:
Ennyi pénz volt, szűk hely állt rendelkezésre, kikötései voltak a vasútnak is, gyorsan kellett tervezni, építeni, hogy az iskolakezdésre elkészüljön, s ne akadályozza a hőtávvezeték fektetését sem… A közművek miatt amúgy is kellett egy aluljáró a vasút alatt – hangzik egy másik érv. Megtoldva azzal: az eredeti elképzelések szerint sem szűnt volna meg a vasúton való gyalogos átjárás, az aluljáró csak a nagyobb biztonságot szolgálja.
Az átjáró előtti területet birtokukba veszik a hőtávvezeték és a postai kábel építői, leszűkül az út a gépjárműforgalom számára, a fenti gyalogos közlekedés pedig megszűnik. A gyerekkocsit cipelhetik kézben, vagy tolják a megmaradó úttesten, amelyen két személygépkocsi is nehezen fér el egymás mellett. Öt-hat hónapig tart ez az állapot, addigra befejeződnek a közműmunkák, megépül az új út, gyalogjárda is készül. (Most nincs járda, a szabadhegyi oldalon az úttest szélén lehet eljutni az átjáró korlátjáig.”
Eltelt majd 40 év, a gyalogos aluljáró ma sem akadálymentes.
