A győri Pálffy-Schwarzenberg szobor története

Az 1914-es év az egyetemes történelembe fekete betűkkel vésődött be. Június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös merénylet áldozata lett Szarajevóban. E tett folytán július 23-án a Monarchia ultimátumot küldött Szerbiának, és a visszautasítást követően, egy hónappal a merénylet után, 1914. július 28-án megtámadta a balkáni államot – kitört az első világháború. Alig két héttel a szarajevói merénylet előtt Győrben még egészen más dolog foglalkoztatta a helyieket. Egy örömteli esemény került megrendezésre a Radó-szigeten: népünnepély Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf szobrának állítására.

Szerző: Kovács László

Az elfeledett győri hősök

A két győri hős, Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf kultusza a XX. századot megelőzően rendkívül aktív volt. A győri akadémisták számára füzetet is adtak ki a XVIII. században, Énekek, melyeket a győri Akadémiai NS Ifjúság elmondott, midőn a Győr visszavételéről nevezett Hősi játékot elő adná címmel.

Minden évben húsvét hétfőn 18 ágyúlövés jelezte a győzedelmi hálaünnep virradását, amikor Pálffy és Schwarzenberg portréját hordozva körmenet indult a főtemplomból a város bástyáin a Fehérvári-kapuhoz. Eredetileg ezt az ünnepséget a XVII. században fehérvasárnap (húsvét utáni vasárnap) tartották, amikor egy magyar és egy német szónok mondott dicsőítő beszédeket a győri hősökről, majd szentmisét tartottak, és délután kivonultak a „Galamb”-ra, ahol népi játékokkal és egyéb mulatságokkal ünnepelték a győri diadal emléknapját.

A századok során tevődött át az ünnepség húsvét hétfőre, a XIX. század elején elkezdett bástyabontások után a körmenet viszont megszűnt, és az istentiszteleteket e jeles alkalomból a székesegyházban, illetve a bencések templomában tartották. Az utolsó ilyen 1854-ben volt, Takács Ignácz mihályi esperes és tábori kanonok tartotta. A Bach-korszakban ugyanis, „mikor minden kis tüntetéstől rettegtek, a győri magistrátus kérelmére 1854-ben Győr visszavételének ősi emlékünnepét egészen megszüntették”. De a Galamb-ra és a Kiskútra kijárás megmaradt, és 1867 után, amikor „a régi feszélyező békók lehullottak”, a szentmiséket is újra megtartották. „Ez az ünnepély Pálffy és Schwarzenberg tiszteletére tartatik meg, kik Győrvárosát a török járom alól felszabadították, és így e nap a győriekre nézve a szabadság kegyeletes ünnepe.”

Az egykori Fehérvári kapu fölé 1792-ben Tollner Jakab tervei alapján épült tűztornyon egy az 1839-es renováláskor elhelyezett feliraton emlékeztek meg Pálffy és Schwarzenberg hőstettéről: „Ezen rohant ki 1594. aug. 28-án Sinán ellen Pálffy. Ezt törte be petárdával 1598. márczius 29-én Pálffy és Schwarzenberg. Ezen vonultak be 1809. jun. 24. a francziák.” A tűztornyot azonban 1895-ben elbontották, a tábla odaveszett a törmelékekben, s egy darabkája 2016 márciusában került elő az Újlak utcában társasházépítés miatt végzett ásatások során.

Az első szoborállítás kísérlet

A történet nem sokkal az 1598-as hősi tett után kezdődik, mondhatni a mag akkor került a földbe. 1598. április 20-án, Kutassy János esztergomi érsek udvaronca, Kecskés János Pálffynak írta, hogy „dícsérjék bár a cziprusiak Pyrrhust, a maczedóniak Sándort, a rómaiak Scipiót, a karthagóiak Hannibált. Élj te hazánk atyja, Magyarország megszabadítója, a barbár török nemzet dicső legyőzője, ki méltó vagy, hogy történeti emlékek örökre dicsőítsenek! (…) Ti ketten megérdemlitek, hogy képeitek tündöklő aranyból Győr piaczának központján, mai nemzet vezéreinek példájára, fényeskedjenek!” A portrék el is készültek hamarosan, említést róluk mi a Szabad Polgár 1875. február 14-én megjelent számában találtunk, ahol arról ír Méry Etel bencés szerzetes, tanár és régész, hogy azokat 1874. június 8-án adományozta a város közgyűlése a győri múzeumnak, és 1875-ben Bécsbe küldték őket restaurálásra. A kapuvári születésű, győri apát-kanonok, római katolikus püspök, tanár és író dr. Mohl Antal 1897-ben indítvány nyújtott be Győr város közgyűlésének a szobor felállításának ügyében. „Tekintettel az indítvány hazafias céljaira”, a testület március 11-én hozott határozatában hozzájárult, „hogy Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf hősök emléke a város falai között valamely emlékmű által látható módon is megörökíttessék”.

Ekkor egyébként már állt (és áll ma is) egy emlékmű a püspöki palota kertjében, melyet Zalka János püspök készíttetett, felirata szerint „Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf 1598-diki győri hősök emlékének szentelve” 1876-ban.

Mohl Antal úgy gondolta, megérdemli a nagyközönség, hogy nyilvános helyen is leróhassa kegyeletét a hősök előtt. „Igaz, Pálffynak emlékét őrzi egy utca, de a legeldugottabb (…) A mostani nemzedék tehát arra van kárhoztatva, hogy a hősök példáját ne láthassa, magas eszményképek után ne indulhasson, és azért elsatnyúljon (…) Ezt nekünk tűrnünk nem szabad! (…) Mi eltemettük az ősök által ránk hagyományozott formákat, ezért nekünk illik új formákról gondoskodnunk, mely a kor ízlésének is megfelel. S ez a szobor, nyilvános szobornak felállítása valamely köztéren.” A közgyűlési határozat után felkérték Mátrai Lajos György budapesti szobrászt a szoborterv elkészítésére 1000 korona (kb. 800 ezer mai forint) tiszteletdíj ellenében. A művész tehetsége nem volt ismeretlen a győriek előtt, hiszen az 1892-ben a Kioszk elé felállított – ma azonban már a Bécsi-kapu téren látható – Kisfaludy-szobor is az ő munkája.

A szoborállítási bizottság első jelentős ülése 1897. október 23-án volt, ahol Mátrai bemutatta a Pálffy-Schwarzenberg szoborról készült makettet. A Laszberg Rudolf főispán elnökölte testület a szobor tervét alkalmasnak találta a megvalósításra, és a megyeházán kiállították a nagyközönség számára is, hogy az érdeklődők megtekinthessék. A szobor ellen a török konzulátusról érkezett ellenvetés, ugyanis azon egy török harcost tipor Pálffy és Schwarzenberg, kérték annak eltávolítását. A szobor árát akkor 25 ezer koronában (mai áron kb. 20 millió forint) állapították meg, ezt a bizottság három fő forrásból kívánta biztosítani: egy-egy részt a Pálffy és a Schwarzenberg családoktól, a nagyobb részt pedig közadakozásból kívánták fedezni. A szobor leleplezését 1898. március 29-re tervezték, a 300 éves évfordulóra.

A gyűjtés azonban sajnos nem hozta a várt eredmény, pedig 1897 decemberében a helyi lapok is lehozták az adakozásra buzdító felhívást. (KÉP: Felhívás adakozásra 1897-12-25) A gyűjtésbe 1898-ban a győri katolikus legényegylet is bekapcsolódott, színházi előadásokat tartottak, melynek bevételeit a szobor javára ajánlották fel. Az első előadás 1898. március 20-án volt, akkor Garay János A győri vaskakas című költeményét vitték színre a lelkes fiatalok. Április 11-én, húsvéthétfőn hálaadó istentisztelettel emlékeztek meg a székesegyházban Pálffyékról, illetve emlékünnepélyt rendezett a győri katolikus kör, melyen a két hős családtagjai (leszármazottai) is részt vettek. A hatalmas felbuzdulás ellenére 1899-ben a szoborállítás költségeiből mindössze 6000 korona és 65 krajcár gyűlt össze. A legnagyobb adomány akkor a Pálffy családtól származott, mintegy 4000 korona.

A kezdeti lelkesedés alábbhagyni látszott, csak dr. Mohl Antal, a mozgalom kezdeményezője nem tétlenkedett. Elhatározta, hogy a dicső kor történetét egy kötetben írja meg azzal a céllal, hogy „dicső hőseink nevét, emlékét a feledés homályából” kiragadja, „hogy jeleseink nevét és az ezekhez fűződő, párjátritkító tettet, ehhez méltó szobor örökítse meg Győrvárosa erre alkalmas terén”, mert „akiket érdemeik jelesítenek, élnek örökre a haza könyveiben, s minden kor tiszteli őket”.

Évtizedes szünet

A századforduló körüli évek csendben teltek a szoborállítási mozgalom szempontjából. Ezt az álmos némaságot a Dunántúli napló felelős szerkesztője, Bihar Jenő törte meg 1906-ban, amikor vezércikkében mintegy szemrehányásként írja, hogy „kalmárzaj tölti be ma a várost, senki nem emlékszik a múltakra, a nagyokra, mintha a szívekből kihalt volna a hála és a hazaszeretet”. Pedig, „ha nagy volt Kőszeg Jurisich-a, Eger Dobója, Drégely Szondy-ja, vagy Szigetvár Zrínyije, mindannyiuk fölött egy fejjel magaslik ki győr Pálffy-ja, aki nemcsak legyőzetésébe is tiszteletet szerzett a magyar fegyvernek, hanem a legélesebb ponton diadalt aratva, megtörte a törökök jogarát. Győrött legyőzték a törököket, s ettől kezdve már csak kiűzetésük következett az országból”. Ebben az évben az 1897-ben indított gyűjtés során felhalmozódott pénz a kamatokkal együtt a Győri Első Takarékpénztárnál vezetett letétben 4381 korona 24 fillér volt. „Tegyük ünneppé március 29.-ét, Pálffy hőstettének napját, és örökítsük meg dicsőségüket lelkesítő ércszoborban!” – írta Bihar Jenő. „Ha Pálffy nyíltan kiállott a küzdőtérre, a városház előtti nyílt tér álló díszszobra nyíltan is hirdesse a jelen s az utókornak a párját ritkító magyar vitézséget, mely Európa kulcsát törvényes urainak visszaadá”. Sajnos azonban ennek sem volt látványos eredménye. A következő években az adományok összege egy kissé gyarapodott, 1911-re 5248 korona 53 fillérre nőtt, bár ennek nagy részét alighanem a kamatok tették ki.

Dr. Mohl Antal 1911-ben nyolc részletben közölt tanulmányában mutatta be a közönségnek Pálffy és Schwarzenberg hőstetteit, a XVI. század végén zajló török háború magyar vitézeit, ezzel is sarkallva mindenkit arra, hogy vegyék újra napirendre a szobor felállítását. Wennes Jenő polgármester pedig a márciusi közgyűlésen nyilvános ígéretet tett arra, hogy ismét elő fogja venni a város a szoborállítás ügyét.

1912-ben a Budapesti Hírlapból értesülhetett a nagyközönség arról, hogy Mohl Antal kutatásai során hozzáférhetett a vatikáni titkos levéltár anyagához, azonban az onnan elhozott kópiákból álló dokumentumcsomagot egy küldönc elveszítette, amikor éppen Tatára vitte Mohl Adolf apátplébánoshoz. Hogy a felbecsülhetetlen értékű írások végül előkerültek-e, arról csak maga Mohl tudna beszámolni, mindenesetre a könyv hosszú évek után végül elkészült.

A második nekifutás, nagy lendület

Wennes 1911-ben tett ígérete 1913 elején teljesült: február 28-án Szodtfried József főispán sok év után újra összehívta a szoborállítási bizottságot, ahol bejelentették, dr. Mohl Antal készülő könyvéből 3000 példányt ajánl föl a városnak, hogy azokból származó bevételt a szoborállítás költségeinek fedezésére fordítsák. A könyv egy-egy példányát megküldik a Pálffy- és Schwarzenberg családok részére, további példányokat küldenek a két családdal rokonságban álló magyar és osztrák arisztokratáknak, az országgyűlés tagjainak, a főpapi karnak, a főrendiháznak, valamint az összes újságnak és folyóiratnak. Az ülés jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy akkor a szoboralapban 5620 korona 63 fillér volt, a szobor ára viszont a kétszeresére emelkedett, 50.000 koronára (kb. 40 millió mai forint).

1913. május 15-én a szoborállítási bizottság úgy döntött, hogy dr. Mohl Antal Győr eleste és visszavétele 1594-1598 című könyvét minimum 5 korona áron fogja értékesíteni.

Dr. Tauber Károly javaslatára a szoboralap gyarapítása érdekében egy ősszel tartandó ünnepély megrendezéséről is határoztak, hogy a szélesebb közönséget minél jobban bevonhassák a gyűjtésbe. Szodtfried József főispán a szoborállítás fővédnökének József főherceget és Auguszta főhercegnőt kérte fel, amelyet a királyi pár el is fogadott. A gyűjtés ösztönzésére a szoborállítási bizottság képeslapokat is nyomtattatott dr. Mohl Antal könyvének illusztrációiból, melyeket július közepétől lehetett megvásárolni trafikokban és könyvkereskedésekben 10-20 filléres áron, a sajtón keresztül pedig felhívták a győrieket, hogy ne küldjenek más képeslapot, csak ezeket. Első körben 10 db levelezőlapot mutatott be a Dunántúli napló 1913. július 17-én (A vaskakas, A petárda, A Fehérvári kapu, Győrvár és város 1792-1809, Győrváros címere, Szinán Pasa, A győri keresztek, Pálffy Miklós báró, Schwarzenberg Adolf báró, A tervezett szobor), később további mintával (A Schwarzenberg család címere stb.) ellátottakat is forgalomba hoztak.

1914 januárjában bejelentették, hogy Mohl könyvéből 5000 példányt készült a Győregyházmegyei nyomdában, így a korábbi 3000 db-os felajánlás helyett ennyivel gazdálkodhat a bizottság. A terjesztésben való segítségre felkérték a három győri nőegyletet valamint a kereskedelmi miniszterhez folyamodtak, hogy a könyvek szétküldésére portómentességet kapjanak, illetve a vidéki megrendeléseket cheque-lapokkal is fizethessék. Mivel az elmúlt őszre nem sikerült megszervezni az ünnepséget, ezért azt június első felére tették át, szervezésével Mencs Ignácot bízták meg. Előzetesen az Erzsébet-ligetet, az ottani sportpályát és a Cziráky-kertet jelölték ki a rendezvény helyszínének, végül a sétatérre, a Radó-térre és a Cziráky-kertbe helyezték át az ünnepélyt, melynek idejére a hidakat is lezárták. Határoztak továbbá arról, hogy a győri kávéházakban és vendéglőkben kétfilléres számoló cédulákat helyeznek ki, amelyek szintén a szoborállítási mozgalmat voltak hivatottak népszerűsíteni.

Dr. Mohl Antal könyvét miniszteri engedéllyel áprilistól különböző tanintézetek könyvtárainak küldték szét, illetve a tankerületek felügyelőit felkérték, hogy a tanulók jutalmazására is használják fel azokat. A sajtóban pedig felhívást jelentetnek meg a szobor létesítésének támogatására.

Április 12-én, húsvétvasárnap a Magyarországi Független Good Templar-Rend (1851-ben, Amerikában alapított alkoholellenes – valójában szabadkőműves – mozgalom, Magyarországon az első páholy 1901-ben alapította meg dr. Stein Fülöp) Győr 37 csoportja alkoholmentes mulattságot rendezett. Az 50 filléres belépőből és a fogyasztásból származó „tiszta jövedelem” a szoboralap javára került felajánlásra.

Májusban az ünnepséget délután 3 óra kezdettel 1914. június 11-re, kedvezőtlen idő esetén 14-re határozták el. A díszköteteket május 12-én kezdték el szétküldeni, az első hét után már 800 korona gyűlt össze, május 31-re pedig 2200 korona, csak a könyvekből. A szoboralapban ekkor már 8417 korona 20 fillér volt. Az adakozók között ismerős nevek tűnnek fel: Gráb Mátyás 100 koronát, dr. Petz Lajos 30 koronát, Jedlicska Pál, aki 1897-ben adta ki az Eredeti részletek gróf Pálffy-család okmánytárához (1401-1653) s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai című könyvét, 15 koronát küldött. A vagongyár 200 koronát, a Kohn olajgyár 300 koronát, a Koestlin kekszgyár 300 koronát, a Stádel-gyár 20 koronát, a Ritter-Skoda pedig 500 koronát adományozott. Emellett pedig a győri fociegyletek is felajánlották a vasárnapi meccseik bevételének egy részét a szoboralapra.

Az ünnepség

1914. június elején már ellepték a várost a plakátok, melyek az ünnepélyt 11-re hirdették. Június 8-án azonban közölték, hogy a rendezőbizottság katonatiszt tagjait hivatásos szolgálatra Pozsonyba rendelték, ezért a rendezvényt elhalasztják 14-re, vasárnapra. Az újságok addigra már közölték a részletes programot, a belépők árát és a kínálatot is. Délutánra mozielőadást hirdettek „a legújabb filmekből” (Polydor tartozása, Kis Riválisok, Palkó és társa, Baby életveszélyben, A faszén előállítása), amit végül le kellett mondani, mert a színházat tűzkár esetére biztosító Magyar-Francia biztosítótársaság nem vállalta a biztosítást a filmvetítésekre. Így az ünnepség fő attrakciója az esti élőképes színházi előadás volt, amire annyian váltottak már előzetesen jegyet, hogy végül úgy döntöttek, előző este, szombaton, valamivel olcsóbban (ülőhely 1 korona, állóhely 50 fillér) jelmezes főpróbát tartanak. A gyerekeknek külön játszóteret alakítottak ki, ahol meseelőadások, „négertánc”, csacsifogat és pónilovaglás 10 fillérért, csónakázás, cserkészet, állatsimogató, mászópózna, céllövölde, körhinta, bábjáték is volt. Megjelentettek egy alkalmi újságot is Petárda címmel, amit 10 fillérért árultak.

Bár az ünnepség napján délután néha-néha eleredt az eső, összességében nagyon jó idő volt. A színpad a Kisfaludy-szobor mellett volt felállítva, a rendezvényre a belépő 1 korona, a gyermek és katonajegy 50 fillér volt, a színházi előadásra külön jegyeket árultak már elővételben (a nagypáholyba 12 korona, a kispáholyba 10 korona volt a jegy, a földszinten az ülőhelyek 60 fillértől 3 koronáig, az állóhelyek 40 fillértől 80 fillérig terjedtek). A Kőbányai Király sört egy pohárral 18 fillérért, egy korsóval 28 fillérért árulták, a limonádét poharanként 16 fillérért lehetett megvenni. A sétatéri ülőhelyekért – egy korábbi bizottsági ülés döntése szerint – 6 fillért kértek, és erre a célra 1000 jegyet készítettek elő.

Az ünnepségről szóló tudósítás szerint „a ragyogó napsütésben úszó sziget gyönyörű képet mutatott. Zászlók, girlandok között sok sátor, ernyő alatt árulták a buzgó vállalkozó hölgyek a jótékony célra szolgáló enni-, innivalókat, levelezőlapokat, könyveket, konfettit. Különösen a Goodtemplár-sátor, a Makk-hetes-csárda és a nyári színpad körül hullámzott a közönség, amelynek soraiban a város és vármegye előkelőségeinek színe-java felvonult (…) Színház után a tűzijátékban és a sétaterek Pazar kivilágításában gyönyörködött a közönség, amelynek sorait az óriási sár dacára a városból besereglő kíváncsiak tömege szaporította meg. A közönség a Kioszk és a Polgári Kör helyiségeiben még a késő éjjel óráiban is együtt maradt”.

Aztán kitört a világháború, a szobor ügye hosszú évtizedekre újra feledésbe merült. Utolsó említést 1929-ben találtunk, amikor a városszabályozási tervpályázat keretében feltételül szabja, hogy a pályázóknak gondoskodniuk kell Pálffy és Schwarzenberg szobrának elhelyezéséről.

Dr. Mohl Antal, a szoborállítás kezdeményezője, és évtizedek át törhetetlen lelkesedésű fenntartója 1916-ban meghalt. Mementójában azt írták, hogy „csak a hároméves háborúnak tulajdoníthatjuk, hogy a lelkes nagyprépost nem látta megvalósítva élete szép tervét”.

A harmadik nekifutás, célba érés

Győrnek van szobra Pálffy Miklósról és Schwarzenberg Adolfról. Ma ott látható a rakparti út kanyarulatában, a révfalusi híd belvárosi hídfője mellett, a város egykori szemétdombjának a helyén. Nem ez volt az eredeti helye, hanem az egykori Duna-bástya fokán állott. 2014-ben helyezték el onnan, a tér felújítása miatt, helyén ma egy modern alkotás áll.

Győr város önkormányzata a 91/1997. (III. 20.) közgyűlési határozatában döntött arról, hogy „Győr török uralom alóli felszabadításának 400 éves évfordulója alkalmából a győztes csata hadvezéreit, Pálffy Miklóst és Schwarzenberg Adolfot ábrázoló” szobrot állít (mintegy 14 millió forintos költségkeretből), melynek „megtervezésére országos, nyilvános pályázat kiírását rendeli el”. Az elkészült alkotás átadásának határideje 1998. március 29.

A beérkezett tizenkét pályaművet 1997. szeptember 22-én bírálták el, melynek eredményeként I. díjat Paulikovics Iván (ő alkotta a csónakos szobrot / Nosztalgia egy letűnt kor után/ a Baross úton 1997-ben), II. díjat Eskulits Tamás, III. díjat pedig Rieger Tibor kapott (az ő munkája többek között Baross Gábor szobra a sétálóutca elején).

Annak ellenére, hogy az első díjas pályázatot ajánlotta a lektorátus megvalósításra, a város közgyűlése Veres Gyula Alpár pályaművének megvalósítását határozta el, melyről a szakmai zsűri úgy nyilatkozott, hogy „architektúrája a felvonóhidas, győri várkaput imitálja, tetején két egész alakos figurával és egy dekorációként megjelenő ágyúval – alapvetően elhibázott, túlméretezett, színpadias elképzelésnek, amely megvalósítás szempontjából nem értékelhető”. 

Az „utóbbi idők legnagyobb botrányának” is nevezték akkor ezt a döntést, és a nyomában kialakult helyzetet, melyet az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is értetlenül szemlélt. Balogh József akkori polgármester azzal magyarázta a történteket, hogy „az önkormányzat testületi döntést hozott”. Wehner Tibor „a vérbő anakronizmus” bronzba öntött szobrának nevezte Veress Gyula Alpár alkotását, „amelynek tervét egy nyílt pályázat zsűrije mint a megvalósíthatatlan mű iskolapéldájaként elemzett és minősített”.

A szobor elkészülését a város önkormányzata, és az akkor United Biscuits néven létező kekszgyár támogatta. Ez utóbbi vállalat az évszázados fennállása során több alkalommal is adakozott egy Pálffy-Schwarzenberg emlékmű elkészülésére, sajnálatos, hogy alig egy évtizeddel ezután már nem beszélhetünk Győri Kekszről. Az avatási ünnepséget  1998. július 15-én tartották a Dunakapu téren. Ugyanebben az évben egy másik szobrot is avattak a két hős tiszteletére az Arany János Általános Iskolában. Szórádi Zsigmond a győzelem kapuja című márvány és bronz alkotását. Baloldalt Schwarzenberg Adolf, jobboldalt Pálffy Miklós áll páncélsisakját kezében tartva. A magasba emelt kardot ketten tartják, az összefogást szimbolizálva. palástjuk pedig úgy fonódik össze, hogy az egy fogyó holdat, a török uralom hanyatlását jelképezi.

Dr. Mohl Antal terve egy évszázad után végre testet öltött, megvalósult. Győr történetének egyik legkiválóbb ismerője célba ért.

Szerző: Kovács László