Volt egyszer egy Csipkefüggönygyár
A Győri Csipkeföggőnygyár Újvárosban a Rába mellett 1912 júliusában megkezdte próbaüzemelését 1913-ban pedig már teljes kapacitással dolgozott.
A győri Széchenyi István Művelődési Központ dr. Sáry István vezette honismereti klubjának egyik helytörténeti kutatója, Lehner György feldolgozta a Gardenia Csipkefüggönygyár történetét, melyet Imre Béla által, a Kisalföld napilap 1986. 04. 12-i számából közlünk.
„A Győri Csipkefüggönygyár alapításának története
A XIX századi Győr a gabona- és állatkereskedelem egyik legfontosabb állomása volt. A vasúti forgalom megindulásakor a város veszített gabonakereskedelmi jelentőségéből. A város vezetői akkor látták, hogy a további fejlődést úgy tehetik lehetővé, ha teret engednek a gyáripar fejlődésének. Ebben az időben települt a ma már világhíres gyárak és üzemek nagy része a három folyó városába.
A gyár ma is működik, szerte Európában kedvelik gyártmányait. Nem lesz haszontalan, ha
Lehner György kutatásai alapján elmond juk a gyár megalakulásának történetét.
Frank Tatham nottinghami csipkegyáros 1910. október 10-én beadványt küldött Győr Szabad Királyi Város polgármesteréhez, amelyben közli, hogy azon esztendő március hó 4-én a magyar kereskedelmi miniszterhez folyamodott egy Magyarországon létesítendő csipkegyár részére „állami kedvezmény és államsegély előzetes biztosítása végett”. A beadványban az is szerepel, hogy 400 ezer korona alaptőkével részvénytársaságot szándékozik létesíteni.
Gyárát fehérítővel és kikészítő teleppel együtt, valamint tíz angol csipkeszövő géppel kívánja működtetni. Miután a kereskedelmi miniszter szívesen fogadta az angol gyáros kérését, Tatham úr gyárának Győrbe telepítéséhez az alábbiakat kérte a polgármestertől: a kiszemelt 11 800 négyzetméter alapterület ingyenes átengedését a törvényhatósági és községi pótadó 15 évre szóló törlését, azonkívül építsen a város a gyár részére szennyvízelvezető csatornát.
Győr Szabad Királyi Város közgyűlése 1910. november 22-i ülésén a nottinghami csipkegyáros
kérésének az alábbi kikötésekkel adott helyt: köteles „a kedvezmények kormányhatósági jóváhagyásától számított” egy éven belül a gyárat felépíteni és üzembe helyezni. Az átadott területen kizárólagosan csak csipkegyár és gyár céljait szolgáló épületek létesíthetők. A gyárat működése első 15 évében csak törvényhatósági hozzájárulással lehet eladni. Tilos Frank Tatham úrnak idegen eredetű gyártmányokat győri gyártmányként forgalomba hozni. A cégnek 2 ezer korona óvadékot kellett azonnal a városi tanács pénztáránál letétbe helyezni. Az óvadék azonnal elkobozható a város által, ha a gyárépítéstől az angol egyoldalúan visszalépne. Amennyiben az angol győri üzemét 15 éven belül megszüntetné, az átengedett területére köteles négyszögölenként öt koronát megtéríteni.
Nem véletlen, hogy Győr város kedvezően fogadta a gyáralapítási kérelmét. Legfőbb cél volt abban az időben a magyar textilipar fejlesztése, de csökkenteni kellett a nyomort is, munkaalkalmak létesítésével. Budapesten 1911. július 26-án tartott közgyűlésen a Frank Tatham Limited angol cég Győrött létesítendő üzemet Magyar Csipkegyár Részvénytársaság címen alapította.
A gyár vezérigazgatója Frank Tatham lett. A közgyűlésen a részvénytársaság kötelezte magát, hogy a végleges engedélyezést tartalmazó miniszteri leirat után három hónapon belül megkezdik és az ettől számított egy éven belül üzembe helyezik a győri gyárat. A gyár építéséhez, berendezéséhez szükséges anyagokat, berendezési tárgyakat a magyar ipartól szerzik be. A gyárat 50 munkás — háromnegyed részük magyar — foglalkoztatására tervezték.
A magyar állam azt is megszabta, hogy bármikor ellenőrizheti a vállalatot, a gyár védjegyét köteles belajstromoztatni, a védjegyet csak a magyar állam területén lévő gyár készítményein használhatja.
Jellemző az akkori munkás érdekképviseletre, hogy a gyár szociális intézményeiről nem esett szó. A csipkegyár dolgozóinak tisztálkodására az egyik folyosón három (!) vízcsap állt, télen-nyáron egyaránt rendelkezésükre.
A Magyar Csipkegyár alapítása tehát befejeződött. A részvénytársaság már 1911. augusztus 7-én kéri Győr városát a gyárterület sürgős kijelölésére.
Az építkezés ugyanis sürgős. Győr város közgyűlése 1912. január 31-én elrendelte, hogy a Magyar Csipkegyár részére 16 800 forint költséggel csatornát építsenek. Augusztus 12-én a Komáromi Kultúrmérnöki Hivatal kiadta a Magyar Csipkegyár Rt. csatornázásának és csatornavíz-tisztító berendezésének részletes műszaki leírását, rajzait, valamint a mosodából, a festődéből kifolyó víz vegyvizsgálati okmányait.
A Győri Csipkeföggőnygyár telepének felépítése 1912. nyarán befejeződött.
A részvénytársaság 1913. január 2-án kérte a városi tanácstól az 1911-ben letétbe helyezett kétezer korona óvadék visszautalását, amely rövid időnbelül megtörtént.
Az angol Frank Tatham Ltd. nottinghami csipkegyár érdekeltségéhez tartozó Magyar Csipkegyár Győrött Újvárosban a Rába mellett 1912 júliusában megkezdte próbaüzemelését 1913-ban pedig már teljes kapacitással dolgozott.”
A világháború alatt, 1915-ben állami felügyelet alá helyezték a gyárat.
„A kereskedelemügyi és pénzügyi magyar miniszterek a „Frank Tatham Limited Lace Manufactures“ nottinghami cég által alapított Győri Csipkegyár Részvénytársaság győri bejegyzett céget, mint ellenséges külföldről vezeteti vállalatot, felügyelet alá helyezték és felügyelő-biztosnak Szőts Árpád győri ügyvédet nevezték ki.” (Világ, 1915. 03. 14.)
1922-ben osztrák érdekeltség tulajdona lett, s a neve így hangzott: Győri Csipkegyár Rt. Ekkor már velencei csipkéket s csipkeszövetet is gyártott. A válság után csődbe jutott a gyár és elárverezték. 1935-ben ismét megkezdődött a munka, s azóta viseli a cég a Gardénia nevet.
1972-ben Gardenia „Maradékbolt” nyílt a Híd utca 8. sz. alatt, az egykori Tejbolt helyén.
Az egykor csaknem 20 országba exportáló gyár a 2000-es évek elején már veszteségesen termelt. 2002-ben csoportos létszámleépítésről döntött a Gardénia vezetése, aminek következményeként 322-ről 50-re csökkentették a dolgozók számát.
2007-ben lebontották az egész gyárat és bevásárlóközpontot építettek a helyére.
