Tűz a Meller olajgyárban

1911. október 10-én tűz keletkezett a Vásártéren (ma Szent István út) levő Meller-féle olajgyárban. A Back-malom égése óta Győrött ily nagyarányú tüzkatasztrófa nem történt.

A Dunántúli Hírlap 1911. 10. 12-i száma így írt a katasztrófáról:

„Meller olajgyár égése

Győrött a Vásártér-szeren a fejlődő város folytán épületek közé beékelve áll Meller Ignác és társai részvénytársaság olajgyára. A gyárat 1877-ben építette Auszterliz Sándor, aki mellé a rákövetkező évben társul lépett be Meller Ignác. A vállalat szilárd alapokon nyugodott, amíg két esztendeje egy börzei manövér folytán egy napra megvonták a cég hitelét. A gyár fizetésképtelenséget volt kénytelen jelenteni s ekkor alakult át részvénytársasággá. A gyár a belső munkáknál 84 munkást, a külső dolgoknál 80 napszámost foglalkoztat. A gyár szomszédságában hozzáépítve egyfelől a fa- és fémipari szakiskola, másfelől a gyár irodaépülete, majd dr. Fischer Gyula főügyészi helyettes lakóháza áll. A gyártól balra féloldalt a törvényszék palotája emelkedik. Maga a gyártelep a Vásártér-szertől átnyúlik az Árpád-útra.

A tűz a gyártelep derekán levő pogácsaőrlő malomban keletkezett. Itt a földszinten dolgozott Pintér Márton, amíg az emeleten Dolfinger Lajos és Gyula foglalatoskodtak. Ez utóbbiak, valamint a tűzhöz rohanó gyári tisztviselők és munkások már csak a tűz elharapódzáaát látták, de keletkezéséről nem tudtak felvilágosítást adni. Az egyedül szemtanú : Pintér Márton munkás.

Pintér Újvárosban a Festő utca 32. számú házban lakik. Ablak nélküli kamara lakásában kerestem föl. Özvegy ember, pinnyédi születésű, 56 éves munkás. A tűz keletkezését a következőkép mondotta el:
Öt óra felé a malomban ősszetakaritani szoktam, amit az őrlő kihullat: pogácsahulladékot és egyebet. Amint ott a vaslapáttal dolgozom, rettenetes robbanást hallok és az őrlőből nagy láng csapott ki. A robbanás és a láng a falhoz vágott engem s alig tudtam magamhoz jönni, hogy menekülhessek. Ezenközben, amint tetszik látni, összeégtem és dr. Banóczy Gyula főorvos-úr részesített elsősegélyben. Magam jöttem haza, rettenetes kínos éjszakám volt. Nincs senkim, aki gondozzon.
Az öreg ember borzalmasan néz ki. Jobb karja teljesen össze van égve s ezt dr. Bánóczy főorvos kötözte be. Balkarja is könyökig csupa hólyag. Arca formátlanul földagadt az égési sebek folytán. Bajusza, szemöldöke, haja lepörkölődőtt. Szeme teljesen bedagadt. Füle is megsérült. Minthogy odahaza senkije sincs aki ápolná, a rendőrség ma gondoskodott, hogy a súlyosan sérült munkást a kórházba szállítsák.

Pintér vallomása világossá tette a tűz keletkezését. A pogácsaőrlő malomba az orsók közé valami acéltörmelék kerülhetett, amely a zúzó köveken szikrát vetett. A szikrától — amint ez malomtüzeknél eléggé ismeretes — robbant a repceliszt pora s a tűz egyszerre végig terjedt a facsatornán, amelyet a munkások aufzugnak neveznek. Így egy pillanat alatt földszinttől emeletig égett a malom. A padláson levő két munkás csak azt látta, amint hozzájuk fölcsapott a láng.

A tűzőrségen az utcán sétáló Varga Péter őrsparancsnok vette észre a tüzet és riasztotta az őrséget. Az oltás felelősségteljes munkáját Erdély Ernő parancsnok vezette. Egymás után érkeztek meg a katonaság, a tanítóképző ifjúságának tűzoltócsapata, a gyári tűzoltóságok, valamint ott volt az egész önk. tűzoltóság összes tisztjeivel.
A tűzoltóság munkája az Árpád-út felöl az udvarról indult meg. Mert a Vásártér-szeren csak a gyár homlokzata van, amely már menthetetlen lángténgerben állott. A tűzoltóság az udvarról, a raktárak között támadta meg a tüzet.

„A Meller Olajgyár biztosítva volt, ezért a mintegy 800 ezer koronás kárt az Osztrák Elemi Biztosító Társaság kifizette a cégnek. A győri tűzoltóságnak 500 koronát adott hálája jeléül a részvénytársaság. A cég vezetősége ugyanitt a belvárosban, a saját telkükön szerette volna újra felépíteni a gyárat, de a város vezetése tiltakozott. Tekintettel a szomszédos középületekre és a város szépségére, inkább a kevésbé lakott területen, a kiépülő Gyárvárosban, a Vágóhíd mellett ajánlott fel területet. A lekötött megrendelések miatt a termelés nem állhatott le, ezért a régi helyen folytatódott az olajgyártás a megmaradt épületekben, és fokozatosan települtek át az 1912 végére megépült Teleszky úti (ma Puskás Tivadar út) új gyárépületbe.” A Meller olajgyár történetéről és a tűzről bővebben a Győri Szalon cikkében olvashatnak: > https://www.gyoriszalon.hu/news/5506/61/