Leégett a győri gabonaraktár

1940. április 04-én, csütörtökön este 11 óra tájban nagy megdöbbenéssel vették észre, hogy a győri Duna- parti gabonaraktár, az úgynevezett „elevátor“ tetején sűrű füst áramlik ki.

„Pokoli színjátékban volt része csütörtökről péntekre virradó éjszakán Győrnek és a messze környező vidéknek. Vörösen izzó, egyetlen hatalmas lángtenger világította be kísérteties fénnyel a hajóállomás feletti szürke felhős égboltozatot. Éjfél előtt tizenegy órától világos virradatig lángokban állott az Országos Gabonaraktárak Részvénytársaság Győri Főraktára a hét, illetve 9 emeletes, hatalmas épülettömb, kétszázötven szellőztető ablakából hat órán keresztül vigyorgott bele ördögi képekkel az épületmonstrum izzó tömege az esőreálló, borongós áprilisi éjszakába, Harmincöt esztendő óta, amikor — micsoda iróniája a véletlennek — a gabonaraktár elődje pusztult el hasonló körülmények között.” (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. 04. 06.)

Furcsa iróniája a sorsnak, a raktár elődje 35 évvel ezelőtt hasonló körülmények között, égett le. 1905. október 18-án, szerdán hajnali 1 órakor ütött ki a tűz, a gépházban, elégett 230 vagon árpa, 300 ezer korona értékben.  Akkor 3 napon át égett az épület, de az anyagi kár nem haladta meg a mostani pusztulásét.

„Csütörtökön este csillagos, tavaszias éjszakára alkonyodott Győr. Friss illatot szórt szerte a déli szél, és a korzó csak lassan kezdett megritkulni. Tizenegy órakor a mozik öntötték ki a közönséget, amikor az utcák háztömbjei közé ijedten hasogatott bele a a szirénabúgás. — Tűz! — futott- szét  a városban, de a házak szűk égimezőnyeiből semmit sem lehetett látni. Megindultak a felrázott emberek a szirénabúgás irányában és a Dunahíd feljárójánál megdöbbentő látvány fogadott bennünket lángokban állott a gabonaraktár jobboldali kiemelkedő gépház épülete. Erdélyi Ernő dr tűzoltó-parancsnokkal az élen már a fűznél volt a tűzőrség egész alarmírozott őrsége. Peredi István, Szabó Dezső tűzóltóparancsnokok, kivonultak a most behívott vidéki tanfolyamisták, az önkéntes osztagotok nagy számban.” (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. 04. 06.)

„205 vagon szemestermény pusztult el a gabonaraktár tűzkatasztrófájában
Csütörtökön este 11 óra tájban kigyulladt a dunaparti közraktár, az úgynevezett elevátor, amelyben nagymennyiségű gabona és áru volt felhalmozva. A hatalmas épület teljesen leégett.
A kár meghaladja az egymillió pengőt. A raktár pusztulásával kapcsolatban megtartott vizsgálat megállapította. hogy a tűz a kilenc emeletnyi magasságban lévő gépházban keletkezett, de nem tudják, hogy mi okozhatta. A raktárban 205 vagon szemestermény volt 780.000 pengő értékben. A leégett — legnagyobbrészt— sörárpa egy részét* ipari célokra még fel lehet használni. Az épületet teljesen le kell bontani és újjá kell építeni. Az oltásnál nyolc tűzoltó sebesült meg. Közülük’ ötnek az állapota komoly.” (Dunántúli Hírlap, 1940. 04. 06.)

„Nyolc tűzoltót szállítottak be a mentők a kórházba, a következő sebesülésekkel: Szabó Kálmán törzstűzmester, Farkas János csővezető és Herczegfy Ferenc I. fokú égési sebeket szenvedtek, légnyomást és égési sebeket szenvedett Cech Henrik és Sej László önkéntes tűzoltó, kisebb sérüléseket szenvedlek Borbély Ferenc, Czirok József és Prutzky János.”     (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. 04. 06.)

„1940. augusztusában a törvényhatósági közgyűlés határozata szerint az új raktárházat közel egymilliós költséggel felépíti és majdnem ezer vagonosra bővíti ki. Az építkezés, mely rengeteg iparosnak hosszú időn át kenyeret ad, jövő év augusztusára fejeződik be. ” (Dunántúli Hírlap, 1940. 08. 03.)

„Tető alatt a gabonaraktárház – Pontosan egy esztendő leforgása  alatt tető alá került Győr legmonumentálisabb épülete, az Országos Raktárházak Rt. Duna-parti raktár épülete, amely a múlt év tavaszán leégett gabonatárház helyén épült fel. Országos viszonylatban is egyike a legmodernebb és főként legkorszerűbb ilyen építményeknek, vasbeton szerkezetű, tökéletesen tűzbiztos építmény, amelyet Folly Róbert neves fővárosi építészmérnök tervei szerint Marschall Béla építész, kormányfőtanácsos készített el. A múlt év szeptember 8-án kezdett hozzá Marschall Béla az építéshez, amelynél naponta átlag 130 munkás dolgozott. A hatalmas arányú épület 1000 vagon gabona befogadására alkalmas és két hónap múltán, hogy a gépi berendezés is felszerelésre kerül, átadják rendeltetésének. Csütörtökön délután tartották meg a bokrétaünnepélyt, amelynek során az összegyülekezett munkásság előtt először Marschall Béla kormányfőtanácsos beszélt a becsületes , magyaros munkát végzett  dolgozókhoz, majd Matics Imre  munkavezető beszélt a dolgozók nevében, végül Rajnák Ernő, a társaság raktárházának győri főnöke  mondott köszönetet Folly Róbert mérnöknek, Marschall Bélának és a munkásságnak. Végül a jelenlevők elénekelték a Himnuszt, majd a munkásság számára kiosztották a társaság ajándékát, dupla fizetést, valamint ünnepi ozsonnát.”  (Győri Nemzeti Hírlap, 1941. 09. 05.)

Az „elevátor” bővebb története ITT