A révfalusi hősi emlékmű
1937 október 24-én vasárnap avatták fel a révfalusi temetőben a Hősi emlékművet.
„Felavatták a révfalusi hősi emlékművet
Ünnepi külsőségek között, hatalmas résztvevő közönség jelenlétében avatták fel vasárnap délelőtt a révfalusi hősi síremléket, melyet Albert Andor és Cseh János készítettek.
Az avató ünnepségen megjelent Polniczky Lipót főispán, Koller Jenő helyettespolgármester, Amtman István városi főjegyző, dr Horváth István tanácsos, a helyőrség tisztikarának küldöttsége, Weisz Hugó kormányfőtanácsos a 24-es vadászzászlóalj részéről, képviseltették magukat az összes révfalusi egyesületek, a vitézek, hadirokkantak, frontharcosok, a 19-esek, öreg 31-esek, számos hivatal és intézmény.
11 órakor a révfalusi templom harangja megkondnult a hősök tiszteletére s a Bisinger cserkész-zenekar eljátszotta a Szózatot. Az emlékműbizottság nevében Holeczky Ernő kórházi gondnok üdvözölte a megjelenteket, majd megnyitotta az ünnepséget.
A Katolikus Legényegylet dalárdája Metzker Károly karnagy vezetésével a Hiszekegyet adta elő. Ezután Veszely Géza plébános, érseki tanácsos magas szárnyalású költői beszédben emlékezett a hősökről, a kegyeletről, mely ezt az emlékművet létrehozta, majd felavatta egyházi ruhában és megszentelte az emlékműviet. Az aktus alatt a cserkészek, leventék és hadastyánok feszes vigyázban hódoltak. A szentelést Tóth Mihály szép szavalata követte, aki Holeczky Ernő „Síravató“ című szép költeményét adta elő sikerrel.
Majd mélyen megható jelenet következett. Németh Jenő a hősök lelkét hívta s a névsor olvasásakor az idézett hősök nevében a leventék karban felelték a „jelent“. Az egyes nevek olvasásakor meggyújtottak egy-egy gyertyát az emlékmű előtti jelképes síron. Égtek, lobogtak a gyertyák, mindig több és több… s egy-egy könny lopózott a szemekbe, amíg zúgott a „jelen“ végig a hantok között.
A hősök idézése után Horváth József, a Honsz igazgatója mondott beszédet. Győrrévfalu hős magyar katona ifjúi életük virágában és férfikoruk delén ott lelték halálukat a különböző harcmezőkön. Elesett hős bajtársak, — mondotta a szónok — a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége győri csoportja nevében, mint igazgató itt a hősi emlékmű előtt hitet és fogadalmat teszek, hogy a támasz nélkül maradt hadiözvegyek és hadiárváitok felé segítő kézzel leszünk, erőnket meghaladó módon igyekszünk sorsukat könnyebbé, elviselhetőbbé tenni, a könnyeiket felszáritani.
Felcsendült a Himnusz s az emlékmű felkoszorúzása következett. Koszorút helyeztek el Koller Jenő helyettespolgármester a város, Veszely Géza plébános az egyházközség, vitéz Gerőberky Lajos alezredes a vitézek, Amtman István főjegyző a révfalusi bajtársak nevében, továbbá a rokkantak, 19-esek hadastyánok, frontharcosok, leventék, Jószív, egyesületek stb. kiküldöttei.
Az ünnepség után a hadastyánok, cserkészek, leventék díszmenetben vonultak el a hősi emlékmű előtt.” (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. 10. 26.)
A képek forrása: Szabó Gyula családi fotóalbumából szkennelve.
Köszönjük.
