Jedlik Ányos u. 3. sz.


A Dunakapu tér és a Jedlik Ányos utca sarkán álló házat már az 1617. évi telekkönyv is említi.

Az épület egykor nyitott, ma zárt erkélye a Duna-kapura nézett. A Jedlik Ányos utcai oldalán áll a XVIII. századi kosáríves, kőkeretes kapu, zárókövén barokk címerrel. Az épületet 1801-ben átalakították, mai eklektikus homlokzatát a XIX. század második felében nyerte.

A Jedlik Ányos utca egy 1905 előtti képeslapon

 

A Jedlik Ányos utca a „Kecskelábú híd” felől az 1920-as évek elején. (a DRKPMK helyismereti gyűjteményéből, képszám:NM022_Gyor_Jedlik_Anyos_utca)

 

A Jedlik Ányos utcai homlokzat 1950 körül.

 

Az épület sarka a nyitott erkéllyel 1950 körül.

 

A Dunakapu téri homlokzat 1950 körül.

 

A Jedlik Ányos utcai homlokzat a’80-as évek elején

1985-ben tatarozták az épületet, ekkor lett a nyitott erkélyből zárt erkély.

Dinnyevásár a Dunakapu téren, jobbra az épülő ház

 

Az 1985-ös felújítás után

Felhasznált irodalom:

Győr, Panoráma útikönyv, 1974

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

  • Galgóczi Kártolyné
    2020-11-01 at 12:34

    Szívesen nézem az oldalt, néha fel is használom a képeket, de nem tudom hova kell küldeni a támogatást. Nincs számlaszámom.

Szólj hozzá!

15 − 14 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját