A GYALOGOSOK UTCÁJA


A gyalogosok utcája Győrött a Baross (Lenin) út belvárosi szakasza.

Ki ne ismerné a híres nyelvtörő mondókát, amely így szól: “Gyere, Gyuri, gyorsan Győrbe, győri gyufagyárba!”

De a fotóriporter ezúttal nem a gyárba, hanem a győri korzóra invitálja az olvasót. Tegyünk egy sétát a Rába-parti város “Váci utcájában”, amely délelőtt tizenegytől éjjel tizenegyig kizárólag a gyalogosoké. A győriek kora délutántól késő estig sétálnak föl és alá a fényes üzletekkel zsúfolt, meghitt eszpresszókkal, fagylaltozókkal tarkított Lenin úton. A tulajdonképpeni korzó a Rába Hotelnél kezdődik és a Vár-borozónál végződik. Egy kilométernyi hosszú az egész. Ennyiből áll ez a színes, mozgalmas korzó, amely tizenegy órától éjfélig a GYALOGOSOK UTCÁJA.

Itt kezdődik a gyalogosok utcája

 

Díszvilágítás (700 éves Győr)

 

Hosszúhajúak

Néhány perccel az autótilalom előtt

 

Sorsjegyárus

Terefere

 

Délután szabad a pálya

 

Kapuvár asszony saját kézimunkáit árulja a Kisfaludy utcában

Forrás: Képes Újság, 1972. 07. 01.

Fotók: Karff István

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

4 hozzászólás

  • István Szegi
    2017-07-31 at 07:29

    Szép volt,jó volt ,rég volt

  • iusvakandi
    2017-07-31 at 10:54

    milyen emberközpontú városkép uralta valaha…

  • Gáspár Péter
    2020-07-16 at 19:37

    És ott laktam a kellös közepén, a 20. szám alatt…

Szólj hozzá!

tizennégy − egy =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját